Lázár Tibor őrnagy a  Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopterbázis Repülőműveleti Főnökség ejtőernyős kiképzőrészlegének vezetője. Szülővárosa, Hajdúdorog hely- és hadtörténeti múltjának, háborús veszeteségének kutatásával is foglalkozik. 

lazar tibor

 

"Hivatásos katonatisztként dolgozom Szolnokon. Hajdúdorogon nevelkedtem, szüleim és tágabb rokonságom ma is itt él. Hobbim a hadtörténelem és annak kutatása. A családfám kutatása közben találkoztam először az I. világháborús hajdúdorogi veszteséggel, ami sajnos nagyon jelentős volt. Több éves kutatómunkám eredményeként jelenleg közel 680 adatom van a város szülötteinek I. világháborús tevékenységéről.
Felvettem a kapcsolatot a város polgármesterével, akit tájékoztattam kutatási munkáimról. A városi könyvtár vezetőjével történt egyeztetés után döntöttünk úgy, hogy érdemes lenne egy dokumentumban összefoglalni ezeket az információkat, hogy megosztható legyen minden érdeklődővel. Ezek az információk fontosak lehetnek az egyes családoknak, akár saját családfájuk, illetve elhunyt hozzátartozóik kutatásában."

Lázár Tibor

Hajdúdorogi katonákról szóló írása, a település első világháborús veszteségét összegző adatbázis elérhető itt. Köszönjük a hajdúdorogi Mészáros Károly Városi Könyvtár hozzájárulását, hogy a kutatás anyaga bekerülhetett adatbázisunkba.

 Hivatása és sok-sok szenvedélye mellett végzi a veszteségkutatást. Egykori parancsnoka, Lamos Imre dandártábornok úr munkája méltatására írta azt a néhány sort, amit kölcsönvettünk a honlapon:

"A haza a, a hon védelme minden magyar állampolgár kötelessége! Ezen szent kötelesség teljesítésében a katonáknak mindig is élen kellett (kell) járni. Ők azok a névhez kötött és sokszor névtelen hősök, akik esküjüknek megfelelően az életük feláldozásával is szolgálják a hazát, a haza védelmét, lett légyen szó bármely történelmi korról, bármely politikai irányzatról. A katona a rendfokozattól függetlenül családját hátrahagyva békében és háborúban egyaránt hőssé, példaképpé válhat, vagy csak "egyszerűen " helytáll, de ezek a cselekedetek,helytállások nem mehetnek a feledés homályába. A mindenkori jelenkor társadalmának a kötelessége - felelőssége-, hogy ezek a hősök méltó emlékként mutathassák a tisztességes helytállás irányát a jelen társadalmának, hogy az adott nemzet jövője fennmaradása biztosított legyen. Tisztesség és elismerés, mindazoknak, akik ebben a nemes emlékmegőrzésben aktívan tevékenykednek."

Martinkovits Katalin