MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára

könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

A címet Magda Tivadar 14 esztendős ifjú második pályaművéből kölcsönöztem. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, örömmel osztjuk meg mindkét munkáját, amelyekkel a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciáján 2018-ban országos III. 2019-ben pedig országos II. helyezést ért el. Kiváló módszertani útmutató nem csak gyerekeknek, ha első vagy második világháborúban harcolt, vagy a második világháborúban hadifogságba esett személyek után kutatunk. Megismerhetjük a lehetséges forrásokat, a forrásokban történő keresési módszereket. Végigvezet következetes gondolamenetén, amellyel a hipotézistől eljut a konklúzióhoz. A dolgozatok végén szereplő irodalomjegyzék is igen figyelemre méltó, egyszóval két kitűnő kutatásmódszertani segédlet is egyben.  Munkáit, bemutatkozását szülei beleegyezésével tesszük közzé, akik mellesleg mindketten a katonai hivatást választották. Tivadar eredményeihez gratulálunk, sok-sok hasonló szép sikert kívánunk!

És most következzen bemutatkozása:

magda tivadarMagda Tivadar, 14 éves, 8. osztályos tanuló vagyok, jelenleg a Székesfehérvári II. Rákóczi Ferenc Magyar - Angol Kéttanítási Nyelvű Általános Iskolában tanulok. Szüleimmel és testvéremmel Fejér megyében, egy kicsi faluban, Mohán lakom.

Két hobbim van. Nagyon szeretek kisfilmeket készíteni és kutatni a II. világháború eseményeit, csatáit, felszereléseit. Mindent szeretek ami a II. világháborúról szól, legyen az dokumentumfilm, történelem óra, múzeum, harckocsi, fegyverzet, egyenruha, katonafotók, elismerések, felszerelések, bármi ami kötődik a háborúhoz. Nagyon sok relikviát gyűjtöttem, vásároltam, melyeket egy kiállításon mutattam be Sárkeresztesen, ahol a dokumentumfilmemet is bemutathattam, ami természetesen a II. világháborúról szól. (Szerk. megjegyzése: Az ismertetés itt olvasható) Azokkal az idős emberekkel forgattam, akik gyermekként élték meg a háborút és visszaemlékezéseiket foglaltam össze az „ Egy falu a háborúban” című filmemben. A másik filmem amire nagyon büszke vagyok, az az I. világháborúban harcolt katonák emlékére készítettem, mellyel a Verseny C<19 elnevezésű versenyen az animáció kategóriában ismertek el. A verseny díjazottaként, még Svájcba is eljutottam, ahol levetítették a filmemet és itt képviselhettem hazámat.

A kutatásokat is nagyon szeretem. A legbüszkébb arra vagyok, amikor nagymamám barátnőjének, Éva néninek az édesapját kutattam fel, aki a II. világháborúban tűnt el. A Vöröskereszttel is kerestették, de sajnos nem találták az 1980-as években. Szerencsére az internet világa, valamint az országok közötti politikai változások lehetővé tették, segítettek abban, hogy „nagyszerű” hírt tudjak közölni Éva nénivel. Sikerült megtalálnom édesapja sírját, aki Oroszországban hadifogságba esett, és itt hunyt el. Bővebb információt a dolgozatomban olvashattok, amellyel a debreceni kutató gyerekek konferenciáján Aranyokleveles minősítést kaptam 2018-ban. (Szerk. megjegyzése: Egy hadifogoly hazatér c. pályamű itt olvasható)

Az idei kutatásomat egy olyan katonáról készítettem, aki harcolt az I. és II. világháborúban is. Az első világháborúban nyújtott bátor helytállásáért bronz vitézségi érmet kapott, majd a későbbiekben meg is sérült. Kutatásomat segítették a debreceni "Elfeledett emlékezet" Háborús Kegyeleti Kutatócsoport tagjai, illetve a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai. Az első kutatásommal az országos kutató gyerekek konferenciáján (KGYTK) a III. helyezést a második kutatásommal az országos II . helyezést értem el. (Szerk. megjegyzése: Egy levél egy fotó és egy könyv c. pályamű itt olvasható)

A filmezéshez és a kutatásaimhoz is sok segítséget kaptam az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Több pályázaton magasabb pénzösszeget nyertem, melyből kamerát, szakkönyveket és számítógépet is vásárolhattam, melyben szüleim voltak nagy segítségemre.

Továbbra is szeretném folytatni ezeket a munkákat. Sok megkeresést kaptam, hogy kutassam fel a háborúkban eltűnt hozzátartozókat, de sajnos nem mindenkinek tudok „jó” hírekkel szolgálni a hozzátartozójukkal kapcsolatosan. Sok esetben nyomtalanul eltűntnek nyilvánították őket. Nagyon szeretem a történelmet, szívesen segítek másokon azzal, hogy információt szolgáltatok, ami által megnyugodhatnak a hozzátartozók. Még mindig nagyon fontos az unokák számára is hogy hírt kapjanak eltűnt nagyapjukról, esetleg ükapjukról, nagybácsikról.

Nemcsak a világháborús dolgokkal foglalkozom, a filmezés terén is folytatom a munkát. Több kisfilmemet is meg lehet tekinteni a youtube csatornán, amelyek nem a háborúról szólnak. Például: „Egy magyar Párizsban”, mellyel a Cinemira nemzetközi filmfesztivál turisztikai videópályázatán az I. helyezést értem el 2018-ban. (Szerk. megjegyzése: A rövidfilmjei megtekinthetőek itt) Jelenleg egy nemzetközi versenyre készülök, melynek címe „Védjük meg bolygónkat”.

Ezek a pályázatok nemcsak profiknak vannak kitalálva, hiszen bármilyen digitális eszközzel, akár egy mobillal is el lehet készíteni a filmet. Érdemes mindenkinek kipróbálni ezeket a versenyeket, hiszen örök élmény marad és a későbbiekben is segítséget nyújt ahhoz, hogy eligazodjunk a Nagyvilágban. Anyukám mindig azt mondja, hogy az elért helyezések „csak” hab a tortán, az igazi nyeremény az, amíg eljutok addig, hogy benyújtsam a pályázatomat, elkészül a filmem, dolgozatom. Amióta ilyen sikereket értem el, sokkal magabiztosabb lettem és sokkal könnyebben intézem dolgaimat a mindennapokban is bármiről is legyen szó.

Bevezető fotó: Egy falu a háborúban c kisfilm bemutatója Sárkeresztesen, feol.hu