könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport elsősorban Hajdú-Bihar megye Nagy Háborúhoz köthető veszteségi adatfeltáró munkája révén vált ismertté. Napjainkra megyénk csaknem valamennyi településének működő, vagy már lezárt temetőiben nyugvó személyi vesztesége nagyrészben ismertté vált. Adatbázisba rendeztük és közreadtuk a Debrecenben nyugvó, igazolhatóan háborús cselekményekhez fűzhető személyek feltárható adatait is. Nyugvóhelyüket megjelöltük, emléküket a kor színvonalának megfelelő felületen publikáltuk.[1]

A munkánkban résztvevő szervezetek, intézmények, közgyűjtemények, magánszemélyek a bő évtizeden átnyúló kutatási időszakban már a kezdeteknél is fontos célkitűzésnek érezték, hogy megyeszékhelyünk, Debrecen veszteségi adatbázisát a lehető legalaposabb munkával, a létező legerősebb közelítéssel tárja fel. Ebben a törekvésben jelentős segítséget jelentett az utóbbi időszakban nyilvánosságot látott több nagy adatbázis is.[2] Mindegyik adatbázis jól használható, és bár használatuk során mutatkoznak hibák, tagadhatatlanul komoly segítséget nyújtanak – különösen egy nagyobb település veszteségfeltárásában.

Az említett adatbázisok mellett mindenképpen fel kellett használnunk más forrásokat is, hogy árnyaltabb képhez jussunk. Elsősorban a helyben elérhető, vagy éppen Debrecenben keletkezett forrásokat kellett megszólaltatnunk. Okkal tettük. Debrecenben ugyanis még ma is bőséggel találhatók a Nagy Háború veszteségére utaló emléktáblák, sajnos az azokon szereplő személyek adatfeltárása számos esetben eredménytelennek bizonyult. Adatbázisunkban ezért ebben az esetben a feltüntetett név mögül hiányoznak a személyes adatok. A kialakult végeredmény (a mintegy 2000 főnyi debreceni személyi veszteség) további forrásai a következők voltak:

  • Debrecen város anyakönyvei (A halotti anyakönyv nyilván céltudatosan, a többi pedig személyazonosítás okán.)
  • debreceni katonai alakulatok tábori halotti anyakönyvei (cs. és kir. 39. gyalogezred, m. kir. 3. honvéd gyalogezred és m. kir. 3. honvéd népfölkelő gyalogezred, m. kir. 2. huszárezred, stb.)
  • ezredtörténetek (– figyelembe véve, hogy a debreceni születésű katonák nem csak a debreceni ezredek állományába kerülhettek!
  • helyi sajtótermékek közül különösen a Debreczeni Képes Kalendáriom vonatkozó számai
  • figyelembe kellett vennünk a háború befejezését követően kezdeményezett holtnak nyilvánításokat is (Ez Debrecen esetében kiemelkedően magas számú, továbbá időben rendkívül elhúzódó.)
  • sok adattal segítettek bennünket a fennmaradt halotti értesítők is
  • városunk közigazgatási területén ma is fellelhető nyughelyű, debreceni születésű vagy illetékességű hősi halottak korábbi adatfeltárása
  • emléktáblák, emlékhelyek, emlékművek adattartalma
  • minden olyan történeti munka, amely csak kicsit is közelebb vitt bennünket kitűzött célunkhoz
  • sok esetben igencsak hasznát tudtuk venni a Magyar Közlönynek
  • véletlenszerű keresések eredményei

terkepDebrecen város határának térképe 1883-ból[7]

Debrecen területi kiterjedése 1883 után a Nagy Háború időszakáig döntő módon nem változott. A településterület azonban az anyakönyvek esetében mégis gondolkodásra késztet. Ugyanis az ezen területen született bármely személy születési helye Debrecen – pontosabban Debreczen, aminek írásmódja (a „z” betű elhagyásával) éppen a háború időszakában változott. Digitális kutatás esetén jó, ha tisztában vagyunk ezzel. Sok bosszúságtól tud megkímélni… Nem árt, ha azt is tudjuk, hogy személyi okmánya a népesség nagyobb részének ezen időszakban nincs. Ehelyett az ún. illetőség igazolást alkalmazzák, ha szükség van rá. A magyar névadási szokások is akadályozhatják a keresést. Azon embertársaink felkutatása is akadályba ütközhet, akik vezetékneve keresztnévként is használatos – különösen kombinált keresésnél (pl.: Bálint András). A nevek írásmódjára sem árt figyelni, hasonlóan az ekkoriban gyakori névváltoztatásokra, amik szerencsés esetben megjelenhettek közlönyben. Tudomásul kell vennünk, hogy a halotti anyakönyvek a későbbi bejegyzések miatt forrásértékükből bizony sokat veszítettek. Ide kívánkozik az az észrevétel is, hogy a veszteségnyilvántartások a „született” és az „illetékes” fogalmat sokszor összemossák. Leegyszerűsítve jelentkezik a született, vagy lakik probléma, ami egyes népcsoportjainknál nem is kicsi bonyodalom. Ebből adódóan aztán egy személy több településen is megjelenhet a veszteség felmérése során. Adatsorainkban mindkettő helyzetet figyelembe vettük.

Katonai alakulataink tábori halotti anyakönyvei     sajnos hiányosak, de áttekinteni mindenképpen szükséges azokat. Városunkban emellett a Nagy Háború időszakában húsznál több katonai szervezet és alakulat működött: katonai faraktár, katonai élelmezési raktár, mi több, ezzel egy időben a MÁV Debreceni Vontatási Főnökség alárendeltségében páncélvonat is szolgálatot teljesített; pedig a katonai vasutat a MÁV-tól és az Osztrák-Magyar Monarchia területén működő további 51 magánvasúttársaságtól szervezetileg elkülönítették. A bevonulási körzet nem minden esetben jelentette azt, hogy a pl. debreceni születésű katona Debrecenhez köthető alakulatba került. A háború menete során a menetszázadok, menetzászlóaljak kerülhettek más alakulathoz is ideiglenes, vagy végleges jelleggel. Adattáblánkban több Debrecenben született került olyan alakulathoz, amelynek éppen a menetalakulat kiérkezésekor sürgős személyi pótlásra volt szüksége, következésképpen hősi halottunkat más alakulatnál fogjuk fellelni, mint amire esetleg számítottunk.

anyakonyv

M. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred 1914-1919 halotti anyakönyvei

A magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred magyar nyelven példásan vezetett halotti anyakönyve nagyon adatgazdag. Bár hasonlóan a tábori anyakönyvekhez, kizárólag a hadműveleti területen elesetteket és meghaltakat tartalmazza. A sebesülteket, kórházi kezelteket pedig - további sorsukkal együtt - máshol találjuk. Egyik nagy adatcsoportba az ún. veszteséglisták tartoznak, amit feltétlenül ki kell egészíteni a „Hírek a sebesültekről és betegekről” adott tudósításokkal. Sebesülésnek, kórházi kezelésnek az élet elvesztése is lehet a vége, ezért a kutakodás egyáltalán nem hiábavaló.[8] Nagyon hiányos hadifogoly adatbázis is fellelhető a digitális térben, itt azonban a fogság tényén és földrajzi helyén túl nem jutunk bővebb információhoz. Maga a hadifogság viszont jelentős halálhoz vezető tényező volt. Nem tudjuk az „eltűnt” fogalmát veszteségkutatásban értelmezni. Az eltűnt személyeket a csapatok 30 napig tartották nyilván. Ezen időszak alatt elő is kerülhettek, bár talán megalapozottan tekinthetjük tetemes részüket halottnak. Ezzel szemben a már említett nagy adatbázisok egyike tud csak eltűntekről beszámolni: összesen 26 (!) főt említ eltűntként. Feltételezhető, hogy a harcoló alakulatok napi harcértékjelentései és napi élelmezési létszámjelentései sokkal pontosabb képet mutatnának, ha rendelkeznénk velük…  A magyar királyi 3. honvéd gyalogezredet a háború során kétszer majdnem teljesen szétverték, a veszteségjelentésekben azonban ezen eseményeknek nyoma alig érzékelhető. Jobb, ha bevalljuk, az alakulatok nyilvántartása kisebb részben szolgálta a kegyeletet. Nagyobb részben katonai szempontok szerint végezték a nyilvántartások vezetését. (Megfelelő mennyiségű élelem és harci anyag biztosítása, esetleges szállításhoz szükséges kapacitás, fizetendő járandóságok, stb.) Anyakönyvek terén mindenképpen figyelembe kell vennünk a sértetlenül fennmaradt debreceni Salvator barakk-kórház halotti anyakönyvét, ami a város összes katonai kórházának adatösszesített anyakönyve.[9] A barakk-kórház parancsnoka Dr. Kenézy Gyula honvéd főtörzsorvos alezredes volt.

Veszteségesetek kutatásának forrásai között az alakulattörténeteket is meg kell említeni, melyek a háborút követő időszakban születtek. Akad közöttük kiemelkedő forrásanyagot tartalmazó is. Debrecen ebből a szempontból sajnos mostohagyerek. A császári és királyi 39. gyalogezred ezredtörténete ugyan nagyon körültekintő módon, ám a szükséges iratanyagnak csak töredékével rendelkezve, mintegy visszaemlékezésekből született. Igen tartalmas veszteséglajstroma ezért sem lehet teljes. A benne feltüntetett személyek nagyobb része nem ismert illetékességű.[10] A lehetséges veszteség nagyságrendjére csupán következtetni lehet. Az 1914. évet a következő sorokkal zárja: „Az ezrednek veszteségei 1914. december 31.-ig: 1086 hősi halott, 3104 sebesült, 1029 beteg, orosz fogságba került 617 ember és eltűnt 443. Tiszti veszteségek voltak: 30 hősi halott, 47 sebesült, 76 beteg. Fogságba jutott 4, eltűnt 2.” A háborúnak pedig messze van még a vége…

A magyar királyi 3. debreceni honvéd gyalogezred világháborús története során kétszer is nagyon súlyos veszteségeket volt kénytelen elszenvedni. 1915. február elején[11], továbbá ugyanezen év júliusában[12], a 2. isonzói csatában két alkalommal gyakorlatilag felmorzsolódott. A halottakban elszenvedett sok száz fős veszteségnek tábori halotti anyakönyvben, különböző listákban, valamint adatbázisokban alig-alig van nyoma. Az ilyen esetekről az alakulattörténetek általában szemérmesen hallgatnak.

nyilatkozat

Nagy Pál m. kir. gyalogsági tábornok, 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnokának jelentése

(„a m. kir. debreceni 3. honvéd gyalogezred …. hősies küzdelem közben megsemmisült”)

Amint az talán már az eddigiekből kiderült, a rendkívül magas számú ismeretlen (de legalábbis nem személyazonosított) veszteség generálja a holtnak nyilvánítások szükségességét. A holtnak nyilvánítást kezdeményezni kellett, annak térítési díja volt. A kezdeményezőknek általában jogi okuk volt a folyamat elindítására (visszamaradt vagyontárgy elidegenítése, új házasság kötése, árvaellátás, stb.). Ilyen eljárások még a múlt század ’70-es éveiben is előfordultak. Mi történt azonban azokkal, akik esetében nem merült fel ilyen indok? Éppen ellenkező eset is előfordulhatott: adott személy netán földrajzilag távol akár életben is lehetett. Nagyon sok az olyan eset is, amikor azonosítható személyt, noha minden fontos forráshelyen azonosítható módon volt fellelhető, mégis holtnak nyilvánítják. Akár több helyen is. Adatbázisunkban az ilyen esetekben adategyesítést kellett alkalmaznunk, amire a későbbiek során vissza kell térnünk!

Igazi adat aranybányának azonban a városunkban fellelhető emlékhelyek, emléktáblák bizonyultak. Bár kétségtelen tény, az azokon szereplők esetenként nem azonosítható személyek. Jogosan feltételezzük azonban, hogy emlékhelyekre, emlékművekre minden bizonnyal megalapozott okkal véstek neveket. A Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányság épületében 11 hősi halott rendőr neve került megörökítésre. (1936. június 27.) 1925. szeptember 6-án avatták a 39-esek emlékművét, ahol a szobor talapzatába helyezték az ezred több mint 6000 hősi halottjának nevét és az ezredtörténetet. A Református Kollégiumban „A kollégiumi tanítóképző intézet hősi halált halt növendékei” kaptak emléktáblát 9 főre emlékezve 1931-ben. Ugyanitt az 1914-ben hadbavonult 40 teológus nevét is megörökítették 1924-ben. Nem mindannyian lettek hősi halottak. Itt található „A debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem hősi halált halt hallgatói”-nak emléktáblája 14 név felsorolásával. 1926. május 16-án avatták a Debreceni Piarista Diákszövetség által az intézet hősi halottainak emlékét megörökítő domborművet, ami 51 nevet tartalmaz. 1923. március 15-én a debreceni Kereskedelmi Tanintézet Felső Kereskedelmi Iskolája avatott emléktáblát 85 hősi halált halt egykori tanulójának emlékére. 1925. június 14-én a Debreceni állami Fazekas Mihály Főreáliskola avatta márvány emléktábláját 22 névvel, amit mindenütt kiegészítettek az elhalálozás évével, valamint helyszínével. 1936. május 24-én az Evangélikus Elemi Iskola (Miklós utca 3.) is emléktáblát leplezett le 17 egykoron volt tanítvány előtt tisztelegve. Családi kezdeményezésre is volt példa, egyetlen személyre emlékezve: Horváth Lajosnak szerettei állítottak emléket a Veresegyházy Tamás utca 16. sz. alatti kertjükben. A Sesztina Vaskereskedés hősi halottainak táblája is elkészült, 5 hősi halottra emlékezve. 1935. május 25-én avatták a Piac utca 29. számú házon. A Magyar Királyi Gazdasági Akadémia Pallagon a debreceni, kassai, valamint kolozsvári Gazdasági Akadémiák hősi halottainak állított emléket, 24 debreceni, 45 kolozsvári, valamint 25 kassai hallgató nevének megörökítésével. 1942. május 30-án a Tűzoltó Laktanya udvarán 3 hősi halott tűzoltó, míg egy nappal később az István Gőzmalom 5 hősi halottjának nevét megörökítő emléktáblát lepleztek le.

mav emlekmu1

mav emlekmu2

Az emlékállítás a város vasutastársadalmát is foglalkoztatta. A MÁV Műhelytelepen egy szemmel láthatóan ereklyés országzászlónak indult, azonban Nagy Háborús vasutasemlékműként befejeződött emlékkel tisztelegtek 22 vasutas hős emléke előtt. A második világháborút követően aztán ugyanezen az emléken, de másik oldalon és táblán emlékeznek a bombatámadás vasutas áldozatairól is.

A debreceni Kápolnási utcai zsinagóga falán, két emléktáblán 158 fő izraelita hősi halott nevét olvashatjuk. Az izraelita temetőben is fekszenek hősi halottak, részben debreceni születésűek, vagy illetőségűek. További forrás ebben a tárgyban  „A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma az 1914-1918-as világháború emlékére” c. kiadvány, ami 157 debreceni hősi halottat említ, azonban nem nevezi meg őket. Ugyanebben a munkában 461 főnyi helyi hadviseltet sorolnak fel.[13] Az összképet kicsit zavarja, hogy az itt levő felsorolásban hadiözvegyek és hadiárvák is szerepelnek. Ugyanez a tény felvet más tapasztalatot is. A két kifejezés (hadiözvegy, hadiárva) egyrészt élethelyzetet, másrészt pedig jogi helyzetet is jelöl. Nagyon érdemes lenne a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége iratanyagát körültekintő módon feldolgozni a veszteségkutatás szemszögéből is. A két háború között ugyanis hasonlóan a hadirokkantak csoportjához, tekintélyes méretű iratanyag keletkezett helyzetükkel kapcsolatban, személyi nyilvántartással együtt. Bármelyik kategóriába sorolás személy és esetleírásokat felhasználó jogi eljárás eredménye. A jelen kutatásban tapasztaltak is erősen alátámasztják ennek az iratanyagnak szükséges figyelembevételét.

Az utóbbi években megjelent nagy adatbázisok sokban segítették munkánkat. Tapasztalataink szerint azonban helyben fellelhető forrásanyag figyelembevétele a veszteségkutató munkában még mindig nagy lehetőségeket rejt magában. A bő kétezer fős debreceni nagy háborús veszteségi adatsor a források alapvető hiányosságai miatt legfeljebb erős közepes közelítésnek felel meg. Például az adattárban feltüntetett kolozsvári és kassai (gazdasági akadémiai) hősi halottak nem debreceni kötődésűek. Ezen 70 főnek a feltüntetése kegyeleti okokból történt, abban az időszakban ugyanis ebben a két városban sem volt lehetőség ilyen jellegű emlék létesítésére. Az emléktáblák fontos források, előfordul azonban, hogy több (anyakönyv szerint is azonosítható) személy akár három táblán is megörökítésre került. Végül is természetesnek tekinthető, hogy sokan több forrásban is szerepelnek. Akad, aki jól azonosíthatóan egyetlen adatbázisban nyolc alkalommal is feltüntetésre került. Ilyen esetben a már ismertetett forrásaink alapján adategyesítést végeztünk, hogy adatbázisunk egyszerűen kezelhető legyen, és adatfeltáró munkánk eredménye is egyértelműbbé váljék ezáltal. A nyomunkban dolgozó kutató ugyanis minden bizonnyal végez majd lehetőségei szerint személyazonosítást, amivel az általunk feltárt adat jelentősen finomíthatóvá válik. Korábbiakban időt nem kímélve gyűjtött adatainkat a település emléktábláival és a már említett adatbázisokkal összevetve jutottunk el a most közreadott adattárhoz. A benne szereplő személyek legtöbbjének anyakönyvi azonosítását is el tudtuk végezni. A forráshűség kötelezett bennünket olyan adatoknak feltüntetésére is, ahol szembetűnő módon - népies kifejezéssel élve - „sehogyan sem jön ki a matematika”. Emléktáblán is találkozhatunk nyilvánvaló módon nem Debrecenben született, sőt illetőséget sem szerzett személlyel. Valami okból mégis itt került feltüntetésre. Bár arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az emléktáblák adatszegények. A név különösen akkor hozhat bonyodalmat, ha túlságosan gyakori, és így egy adott személy egyértelműen semmilyen módon nem azonosítható. Az eddigiek során megtanultuk, hogy feltárt adatainkat a későbbekben karbantartó kutatással pontosítsuk. Nem kizárt, hogy későbbi adatkarbantartással újabb személyek kerülhetnek azonosításra, vagy éppen bukkanhatnak elő.

Tisztelet a hősöknek!

Az adatbázis ITT található.


Források:

[1] Debreceni Militárium

  http://gis.erda.hu/erda/html/projects/militarium/index_hu.html

  https://www.dehir.hu/debrecen/a-lelek-karpotlasa-igy-orzik-a-hosok-emleket-debrecenben-es-hajdu-   biharban/2020/09/27/

  http://bocskaikonyvtar.hu/vesztesegkutatas

[2] https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/searchindex

  https://adatbazisokonline.hu/gyujtemeny/elso-vilaghaboru

[3] https://www.familysearch.org

[4] https://www.magyarezredek.hu/

[5] https://epa.oszk.hu/02000/02034

[6] Kaplonyi György: Debreceni ércemberek, márványnévjegyek. Debrecen, 1943.

(Külön köszönjük a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Részleg munkatársának, Marton Andreának a   digitális példány rendelkezésünkre bocsájtását!)

[7]https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/100449/MOKKAZ0004702997.jpg?sequence=1&isAllowed=y

[8] https://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=vll

  https://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=nvv&datum=19140824&seite=1&zoom=33

[9] 06-VI. Fond főcsoport; VI. 36. Katonai egyházi szervezetek 1743-1951.; 473. jelzet. Császári és Királyi Salvator 2. Hadikórház halálozási anyakönyve

[10] Vitéz Lépesfalvi Lépes Győző és Mátéfy Artur: A debreceni 39. gyalogezred világháborús története 1914-1918. Debrecen, 1939.

[11] https://nagyhaboru.blog.hu/2015/02/04/a_debreceni_3_honvedezred_tragediaja_a_karpatokban

[12] https://nagyhaboru.blog.hu/2015/07/16/a_debreceni_honvedezred_tragikus_napja_1915_julius

[13] A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma az 1914-1918-as világháború emlékére. Budapest, 1940.