könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Az első világháború centenáriumát követő években növekedtek a korszakra vonatkozó kutatások és forrásfeltárások. Magyarországon ismét a figyelem középpontjába kerültek a Nagy Háború időszakából származó hősi sírok és a világégésben elesett, megsebesült és hadifogságba esett sok százezernyi magyar honosságú katona sorsa. A huszadik század második felében méltatlanul feledésre ítélt katonák emlékének megőrzéséért indult a “Magyar Katona Áldozatvállalása a Nagy Háborúban” program a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) szakmai felügyeletével, a Magyar Nemzeti Levéltár és más közgyűjtemények részvételével. Nagy mennyiségű forrásanyag feldolgozásával létrejöttek az első világháború magyar katonai veszteségét feltáró adattárak, melyeket sikerült is publikálni.[1]

Történelmünk egyik óhatatlan sajátossága, hogy időről-időre különböző fegyveres konfliktusok közepette találjuk hazánkat. XX. századi történelmünk kettő világégést eredményezett. Sajátos fejlődésünk eredményeként aztán ez a kettő (egyesek szerint egy, közötte szünettel) háború, továbbá azoknak áldozatai is hosszú időre esett ki társadalmi köztudatunkból. Minden ország köteles elszámolni az állampolgáraival, így az utóbbi évtized a háborús veszteségkutatás és háborús kegyelet régen látott reneszánszát hozta nálunk is.

Ilyés János nyugállományú mérnök alezredes az "Elfeledett emlékezet" kutatócsoport munkájába bekapcsolódva „AZ OROSZORSZÁGI FÖDERÁCIÓ TERÜLETÉN ELTEMETETT KÜLFÖLDI KATONÁK TEMETŐINEK KATALÓGUSA” című orosz nyelvű munka egyszerű fordítására vállalkozott.

Az 1943. február 2-án véget ért sztálingrádi csata következményeként a német hadsereg és szövetségeseinek majd 240 ezer katonája esett hadifogságba. A katonák között számos kimerült és legyengült hadifogoly volt, ami megkövetelte a hadifoglyok orvosi intézményrendszerének létrehozását.

Az "Elfeledett emlékezet" Háborús Kegyeleti Kutatócsoport munkájának egyik eredménye a most közzétett adatbázis az egykori Szovjetunió területén működött hadifogolytáborokról.

1941. június 22-én kora hajnalban kezdetét vette a Barbarossa hadművelet. A német Harmadik Birodalom és szövetségesei támadást indítottak a Szovjetunió ellen. A Magyar Királyság 1941. június 27-én üzent hadat a Szovjetuniónak. Ezzel a lépéssel hadviselő félnek minősültünk. A 80 évvel ezelőtt történtek kimenetelét elszenvedtük, ismerjük. Nem (teljesen) ismert azonban előttünk az az anyagi- személyi veszteség, ami hadba lépésünk miatt a háború későbbi menetében bekövetkezett. Az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport a fellelhető források vélhetően széles körét vallatva próbálta meg Káloz település személyi veszteségét feltárni az adott időszakra vonatkozóan.