könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

A kiállítás bemutatja a magyar királyi 1. huszárhadosztály harcait a Vértesben, a katonák helytállását, hősiességét helyezi középpontba, de megemlékezik a környező településeken élő civil lakosság szenvedéseiről is.

A kiállított tárgyak magángyűjtőktől származnak, egy részük, az 1944–45 telén folyó ádáz harcok emlékei a Vértes-hegységben, az egykori lövészárkokból került elő. A látogatók emellett gazdag fegyver anyagot s ez idáig publikálatlan korabeli fotó-és dokumentumanyagot is láthatnak alapvetően enteriőrökbe rendezve, szintén magángyűjteményekből.
Megtekinthető: 2017. április vége
Helyszín: Vay Ádám Kiképzőbázis Hajdúhadház

A honvédség utolsó lovas seregtestjét, az 1. honvéd lovashadosztályt 1942-43-ban szervezték meg. A hadosztály-parancsnokság 1942. október 1-jétől működött Nyíregyházán vitéz Vattay Antal (1891-1966) vezérőrnagy parancsnoksága alatt. A hadosztályhoz három huszárezred is tartozott.
A hadosztály elhelyezése:
• lovashadosztály parancsnoksága Nyíregyházán
• 2. huszárezred (Ezredparancsnokság és a II. osztály: Szabadka, I. osztály: Szentes).
• 3. huszárezred (Ezredparancsnokság és az I. osztály: Nagyvárad, 3/3. lovasszázad: Nagyszalonta, a II. osztály: Munkács).
• 4. huszárezred (teljes ezred Nyíregyháza)
• 15. kerékpáros zászlóalj Kiskunhalason (3 kerékpáros, egy géppuskás század, harckocsi vadász század és egy gépvontatású üteg)
• 1. lovas-harckocsi zászlóalj Zentán (1 vegyes harckocsi század, 2 közepes és 2 nehéz harckocsi század)
• 3. felderítő zászlóalj Szilágysomlyón (2 páncélgépkocsi század)
• 1 és 2. lovas-tüzérosztály Nagyváradon, 3-3 üteggel
• 3. gépvontatású tüzérosztály Nyírbátorban, 3 üteggel
• 55. légvédelmi tüzérosztály Szegeden, szintén 3 üteggel
• VII/1. közepes tarackos tüzér üteg Miskolcon
• A 4- gépkocsizó utászszázad és hadihíd oszlop Zentán
• Az 1. lovas híradó század Nyíregyházán
• a hadosztály ellátó- és vonatrészlegei Debrecenben, Nyíregyházán, Orosházán, Kiskőrösön.
A lovashadosztály létszáma: 604 tiszt, 16292 fő legénység és 11057 ló.

utolso toltenyig

 utolso toltenyig2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A huszárhadosztály 1945. január 6-án a indult a Csallóközből, és Bakonysárkány, Pusztavám, Mór térségébe menetelt. Január második felében és februárban, a Vértesben sikeres támadást indított, s a hegység keleti oldalán rendezkedett be védelemre. Ebben a védőállásban tartott ki egészen az 1945. márciusi nagy orosz támadásig, majd végig harcolva visszavonult a Rába mögé. 1945. március 29-én lépték át a hadosztály maradványai (7200 fő és 2500 ló) a magyar határt, s Ausztriában Linz körzetében élték meg a háború befejezését; itt kerültek amerikai fogságba.[1]

A hadosztály arcvonala ekkor a Vértes-hegység erdőségeiben, a Gánt – Vérteskozma – Tatabánya vonalon húzódott, amelyet gyengén felszerelt erőivel és a magyar 23. gyaloghadosztály részeivel csak támpontszerűen tudott megszállni. A hadműveleteket a méteres hó, és a dermesztő hideg is nehezítette. A hevenyészett lövészárkokban, bunkerekben rekedt embertömeg hónapokig, az utolsó emberig és töltényig kitartott. A térségben zajló véres harcokat a polgári lakosság is megszenvedte. A háborúval érintett falvak polgári lakosságának egy részét már 1944 karácsonyán kitelepítették, más részük pedig a harcok kereszttüzébe került. Jelentős volt a civil áldozatok száma, hiszen egy-egy település több alkalommal is gazdát cserélt és utcáról-utcára, házról-házra folytak a véres harcok.
Így emlékezett vissza Kovács Mihály tizedes, a 4. huszárezred 4. lovasszázad katonája:
„1944 november közepe táján Ercsinél keltünk át kompon a Dunán, majd Mór községbe mentünk. Itt vette át a század parancsnokságát Hadházy Ákos főhadnagy úr, mert Falion százados urat az alosztályhoz helyezték át. Móron jó két hétig voltunk, s innen indultunk december 25-én a Vértes-hegységbe. Várgesztesnél mentünk föl az erdőkbe, térdig érő, keményre fagyott hóban. A gyalogsági ásókkal a havat nagy nehezen feltörtük, és hókunyhókat építettünk. A kunyhók tetejére faágakat raktunk és arra ismét havat. Tíz-tizenkét katona fért el egy-egy ilyen kunyhóban. 1945. március 15-én indult meg az oroszok tavaszi nagy támadása, aminek, mivel csak karabélyokkal voltunk felszerelve, nem tudtunk ellenállni. A Vértesben ez volt az utolsó harci állásunk, innen csak állandóan mentünk hátra. Tatabánya, Tata, Komárom volt az útirány, majd a Dunán átkelve a Csallóközbe jutottunk. Egy kis faluban, Budafán szállásoltunk be, s itt esett a századunk orosz hadifogságba 1945. április 1-jén."[2]

 

[1] Az 1. Huszárhadosztály emlékezete: visszaemlékezések, naplók / [a szöveget gond., a bevezetőt írta Bene János], Nyíregyháza : Jósa Múzeum, 1994. (Jósa András Múzeum kiadványai, ISSN 0133-8110 ; 40.) pp. 7-15.
[2] U.o. 61.p.