1918-ban húsvét március 31-ére és április 1-jére esett. Szomorú, szürke, felhős volt a negyedik háborús ünnep, Debrecenben a hőmérséklet minimuma -1 C fok volt. 

husvetImmár harmadik alkalommal tiltották be a húsvéti tojásfestést, a locsoló legényeknek kijáró virágajándékok is elmaradtak, mert nemcsak kevés, de méregdrága is lett a virág. A vasút is udvariasan, de nyomatékosan figyelmeztette a mélyen tisztelt közönséget, ha kellemesen akarja tölteni az ünnepet, akkor maradjon csak otthon.  A nyári időszámításra is április elsején, húsvét hétfőjén álltak át az emberek. A templomokban délelőtt és délután ünnepi istentiszteletek voltak, s a kaszárnyák udvarán is misét és prédikációt mondtak a tábori lelkészek

.A belpolitikai helyzet igen feszült volt. Wekerle Sándor január végén szervezte újjá kormányát, ebben Apponyi Albert gróf a vallás- és közoktatásügyi, Windischgrätz Lajos herceg a közélelmezési, Esterházy Móric gróf a népjóléti tárcát kapta. Megmaradt Szurrnay Sándor báró gyalogsági tábornok, mint honvédelmi miniszter. Földes Béla mint tárcanélküli miniszter szintén belépett a kormányba, azzal a feladattal, hogy a békére való átmenetet előkészítse.

Wekerle január 31-én mutatkozott be a képviselőházban és a főrendiházban is. Választójogi kérdések, szociális ügyek megoldását sürgette, és a magyar nemzeti hadsereg kiépítését szorgalmazta. Röviddel bemutatkozása után stabil kormánypártot akart létrehozni, és megalakította a „negyvennyolcas alkotmánypártot", elnökök: Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf lettek. Károlyi Mihály és hívei szembe helyezkedtek a kormányelnök programjával.

A közvéleményt még húsvét idején is egy feltűnő ügy foglalkoztatta.  Károlyi Imre gróf  „Az Újságban” 1918 január 20-án levelet tett közzé, amelyben élesen megtámadta unokafivérét, Károlyi Mihály grófot, őt minden jóhiszeműség nélküli politikai kalandornak és a béke lehetőségét elodázó "félhazaárulónak" nevezte. Károlyi Mihály gróf szintén hírlapi nyilatkozatban válaszolt, kijelentve, hogy semmiféle támadás sem fogja eltéríteni eddigi útjáról. Minthogy mindkét gróf tartalékos tiszt volt, a kínos ügy katonai becsületügyi eljárás alá került, azonban a háború befejezéséig döntés nem történt.

A háború negyedik évében az orosz fronton már megszűnt az ellenségeskedés, hiszen március 3-án a központi hatalmak (Németország, Osztrák–Magyar Monarchia, Törökország) és Oroszország aláírta a Breszt-litovszki békét. A románokkal az előzetes békét írták alá Bufteá-ban március 5-én. Dobrudzsa kérdését a török-bolgár ellentét folytán nem sikerült megoldani.

A nyugati harctéren 1918 tavaszán olyan küzdelmek kezdődtek, amelyekről mindkét fél érezte, sőt tudta is, hogy azok sikere vagy bal-sikere az egész hadjáratot eldönti. A németek akkor 158 hadosztállyal állottak az antant 176 hadosztályával szemben. Ez a kedvezőtlen, sőt aggasztó erőarány arra indította a német katonai vezetést, hogy a Monarchiától kérjen segítséget. A segítség azonban elmaradt, bár néhány magyar és osztrák csapat már harcolt a nyugati fronton, további csapatokat nem küldtek. A németek március 21-én indították a „Szent Mihály" vagy az arras-la fere-i csatát. Nagypénteken egy német messzehordó ágyú lövedéke csapódott egy párizsi templomba, éppen istentisztelet idején.

husvetvasarnap

 tojasfestes

 

 

 

 

 

 

 

Az olasz harctéren ekkor 48 és fél gyalog-, 7 lovas osztrák-magyar hadosztály állt, velük szemben 62 és fél antant (főképpen olasz) hadosztály. A legfontosabb harctér a Piave front volt.  Itt is elérkezettnek látták az időt a végső küzdelem megindítására. Eközben a katonák ellátása napról-napra rosszabb lett. Február végén József főherceg, az év elején megalakult császári és királyi 6. hadsereg parancsnoka, a következőket írta naplójába: „Ma (február vége) már csak 250 gramm húst, melynek kétharmad része csont, vizes levest és 400 gramm kukoricakenyeret kap egy ember 24 órára. Egész éjjel nehéz munkát végezni, nappal őrségen lenni, esetleg küzdeni vagy gyakorlatozni, semmit sem enni és a szabadságtilalom miatt még szabadságra sem gondolhatni: ez már valóban túlságosan sok követelmény, amelyet csak rövid ideig lehet elbírni.”

A 2. honvéd huszárezred a román fronton, Strojesti, Bunesti és Liteni körzetében volt. Április 1-jéig fegyelmező és rendgyakorlatok folytak, az ezred felszerelését megerősítették, hogy aztán átkerüljenek ők is az olasz frontra. A 39. gyalogezred, a 3. honvéd gyalogezred az olasz fronton, a Piavénél volt, a „Montelló körlet"-ben, illetve a Monte Tomba lejtőin. 

Ilyen volt a húsvét 100 esztendővel ezelőtt, a Nagy Háború negyedik évében.

Monte tomba2  montello2

 

 

 Képek: balra Veduta delle pendici di Monte Tomba, jobbra Gegenstand Montello aus der Stellung bei Tresser (S.Daniele.) forrás: europeana.eu