könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Nyomozás az Orosz Hadifogoly- és Járványtemető emlékművének állítója után

 

2021. november 5-én, a „70 éve a hazáért, 30 éve Debrecenért!” Parancsnoki találkozó és háborús kegyelet a Bocskai Dandár születésnapján című emlékülésen hallhatta az érdeklődő közönség Szikla Gergő főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese, az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport levéltáros szakmai vezetőjének előadását:

Ki volt ősbudai Rácz Béla? – Egy „eltűnt” főhadnagy nyomában az internet segítségével

(Mata János ‑filmrendező, törzsőrmester, (1934 – 2017), kutatócsoportunk tiszteletbeli tagjának emlékére).

Az előadás egy érdekes személyiség életútjának igyekezett utánajárni, új források felkutatásával: a címben szereplő katonatiszt, Rácz Béla tartalékos főhadnagy az I. világháború idején létesült debreceni hadifogolytábor parancsnokaként, az elhunyt foglyoknak saját költségén emeltetett emlékművet az Orosz Hadifogoly- és Járványtemetőben, amelyet aztán rendszeresen megkoszorúztak. A ma is álló emlékmű feliratán ősbudai Rácz Bélaként szerepel.

osbudai tabla

A főhadnagy 1906-ig vezetett katonai kartonja alapján 1882. július 5-én született Békésen, 8 osztályos gimnázium és jó eredményű érettségi után 1902. január 10-én egyéves önkéntesként kezdte pályafutását a cs. és kir. 44. gyalogezrednél. Az egyéves önkéntesi rendszer a Monarchia hadseregében a tartalékos képzés alapja volt, feltétele a sikeres érettségi vizsga volt. Az önkéntesek alapkiképzésüket csapatoknál kapták meg, majd tanfolyam következett, és a sikeres vizsga után tartalékos hadapród rendfokozatot kaphattak. Tartalékosként évente részt vettek különböző hadgyakorlatokon, és ezek teljesítésével tehettek szert előmenetelre. A karton adatai szerint Rácz Béla 1903. január 10-én sikeres vizsga után címzetes tizedes lett, és tartalékos állományba került a 44. gyalogezrednél. 1904 januárjában a cs. és kir. 101. gyalogezredhez került, ahol májusban 28 napos hadgyakorlatot követően tartalékos hadapródjelölt rendfokozatot kapott. 1905-ben Békéscsaba, következő évben Bécs környékén vett részt hadgyakorlaton. Utolsó rendfokozata tartalékos kadét volt, ekként szerepel a cs. és kir. hadsereg 1908-ra kiadott sematizmusában is.

A Debreceni Állami Főreáliskola 1915-16. évi értesítője számol be róla mint a fogolytábor parancsnokáról: „Június 12-én reggel 5 órakor újra összesereglett az ifjúság, ezúttal 70 tanuló és 6 tanár, családtagokkal együtt összesen 88 főnyi társaság. A hortobágyi halastavaknál a MÁV üzletvezetőség kivételesen megállította kedvünkért a vonatot, úgyhogy közvetlenül a munkálatokat végző oroszfoglyok táboránál szállottunk le. ... A fogolytábor őrének, Rácz Béla főhadnagy úrnak, aki a halastavaknál kalauzolt, valamint kedves nejének a szíves fogadtatásért itt is köszönetet mondunk.”

1915. július 2-án a debreceni állomásparancsnokság bővíteni akarta a fogolytábort a város határában. Jelentős munkaerőt igényeltek a városban ekkor folyó nagy építkezések, mint például a klinikatelep 1914-ben megindult építése, ahol 1915-től orosz, később olasz hadifoglyok is dolgoztak. A városi tanács viszont az egész hadifogolytábort Hortobágyra akarta telepíteni: hasonló módon hadifoglyok dolgoztak a hortobágyi halastavak létesítésén is. Munkaerejük akkori szükségességét jelzi, hogy 1916. februárjában munkaerőpótlásként Debrecen kapott 929, a halastavak 626 hadifoglyot, de május 18-án Debrecen város tanácsa újabb hadifoglyokat kért a földművelésügyi minisztériumtól mezőgazdasági, fakitermelési munkához és az erdei vasút üzemeltetéséhez. 1916. szeptember 28-án Tisza István miniszterelnök 1500 orosz hadifogoly Debrecenbe vezénylését ígérte fakitermelésre. Ekkor már a Magyar Királyság munkaképes férfi lakosságának több mint kétharmada hiányzott a termelésből, elsősorban a mezőgazdaságból. 1916-tól a foglyok kiadásánál a mezőgazdasági munka kapott prioritást, ebből a szempontból Debrecen agrárvárosként előnyös helyzetben volt.

Források hiányában nem ismert sem az, hogy mikortól használhatta először a város a hadifoglyok munkaerejét, sem az, hogy meddig működött a fogolytábor a téglavetőben. 1918 novemberében egy bejegyzés a város történeti kronológiájában arra utal, hogy ekkor már csak a hortobágyi tábor működött.
Az orosz foglyok tömegsíros járványtemetőjét 1915 nyarától az 1925-ös városrendezés idejéig több szakaszban használták, már több nemzetiségből származó, járványos betegség miatt elhunyt hadifoglyok, internáltak és hősi halottak egyéni temetésére. A temetőt az ország következő hadba lépéséig bizonyosan gondozták, de a második világháború után sorsára hagyták.

Szikla Gergő ezen feltárt ismeretek alapján indította el nyomozását. Az interneten mostanra hozzáférhetővé vált új forráslehetőségeket felhasználva, a gyászjelentések, anyakönyvek és a korabeli sajtó cikkei között kutakodva jutott új információkhoz, amelyeket a közelmúltban közzétett adatbázisban föllelhető adatokkal is kiegészített. Így sikerült pontosítania születési adatait, feltárnia családját, "nemesi" származását, a Nagy Háború utáni életét és halálának körülményeit; továbbá az előadását megelőző estén jutott birtokába azon információknak, hogy a II. világháborút követően Rácz Béla mindkét fia szovjet hadifogságba került, ahonnan azonban mindketten élve hazatérhettek.   A képeken előadásához prezentált bemutatóját láthatják, amellyel nyomozása eredményeit teszi közzé.