könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Tavaszi sétánk során ismét olyan utcát keresünk fel, amelynek névadója résztvevője volt az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc küzdelmeinek. Szentgyörgyi János írása, forrás: Hajdú-Bihari Napló, Debreceni Polgár,1998. március 12. 4.o.

Alessandro MontiE napokban lesz 180 éve, hogy Bresciában (Olaszország) 1818. március 20-án megszületett a főnemesi, birtokos Monti család első fiú gyermeke, Alessandro. Az ifjú bárót szülei katonának szánták, és amikor annak eljött az ideje, beíratták a bécsi hadmérnöki akadémiára. A monarchia hadseregében 1836-tól zászlósként szolgált a 10. gyalogezredben, majd 1848 elejétől "alszázados" a rangja a második könnyűlovas ezrednél. Márciusban a bresciai forradalom hatására kilépett a császári hadseregből, és a piemonti forradalmi hadtest őrnagya lett. Az osztrákok elleni háborúban aratott sikereiért rövidesen alezredessé léphetett elő. A piemonti kormány követeként került Magyarországra 1849 májusában, ahonnan a novarai vereség után már nem tért vissza Itáliába, hanem felajánlotta szolgálatait Kossuthnak. A kormányzó az olasz légió szervezését bízta rá, és kinevezte annak parancsnokává. A debreceni polgárok zászlót adományoztak a később hősi harcokat vívó olasz légiónak. Monti ezredest július 29-től hadosztályparancsnokká léptették elő, augusztus 11-én kitüntették a 3. osztályú katonai érdemjellel. A temesvári csatában Bern oldalán elszántan harcolt a Monti vezette olasz légió, ám az ütközet elvesztése, ahogyan a magyar szabadságküzdelem sorsát megpecsételte, úgy az olasz légionistákét és Montiét is.

A végzetes vereség után Monti is menekült Magyarországról. Sok magyar bajtársával együtt először Törökországba emigrált, majd nemsokára hazatért Piemontba. 1854. május 22-én halt meg.

(Kép forrása: hu.wikipedia.org/wiki/Alessandro_Monti)

 A kiegyezést követően majd húsz esztendővel 1886-ban egy szerencsét próbálni indult olasz testvérpár, a Vidoni fivérek érkeztek Debrecenbe. Nem sokkal utána - a Monti és a Domb utca közötti részen - megalapították a később Európa szerte híressé lett szalámigyárukat. A Vidoni testvérek szalámija ezt követően fogalommá vált. A gyár hosszú évtizedeken át termékei mellett Debrecen jó hírnevét is elvitte Európa szerte. Aztán a II. világháború vége felé, 1944. június 2-án egy bombatámadást követően elpusztult a Vidoniak gyára, és ezzel odalett a család mindene.

A tragikus esemény után Vidoniné és lánya, Rita Vértesen Karcza József családjánál talált ideiglenes menedéket. Az idős Karcza néni most felidézett emlékei vidoniszerint szeptember közepéig volt ott a "nagyságos asszony" és a 19 éves lánya. A harcok közeledtével úgy döntöttek, hogy visszatérnek Udine melletti családi birtokukra. El is indult a Vidoni család; Soha többet nem találkoztak, és azt már csak hallomás alapján mondja az emlékező: hogy talán a menekülés során Vidoni Rita az életét vesztette. Nem tudjuk, így volt-e.

Vajon milyen lehetett az a híres debreceni Vidoni-szalámi? A szakma egyik jeles képviselője, Oláh Tamás gyönyörködve szemléli a Déri Múzeumból szerzett Vidoni-plakát másolatát. Különösen a szalámirudak kötözésének, csomózásának a módja kelti fel érdeklődését. "Ezt kipróbálom - mondja határozottan, majd hozzáteszi. - Sajnos a Vidoni-szalámi ízét nem tudjuk már rekonstruálni, hiszen a család tagjai magukkal vitték a féltve őrzött receptúrát. Igy csak a termék hírnevéből következtethetünk arra, hogy az kiváló lehetett a maga nemében. Talán ha élne még valaki a "keverők" közül és jelentkezne, megpróbálhatnánk..."

A Monti ezredes utcán sétálva megakad a szemünk egy szépen és gondosan helyreállított régi ház homlokzatán és kapubejáratán (4. szám). A névtábla még meglepőbb, hiszen a feltételezés, hogy az itt lakó Grasselli család szintén olasz származású, később beigazolódik. A Debreceni Regionális Gazdaságfejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója, Grasselli Gábor nemrég költözött ide a családjával, és ugyan még van tennivaló a ház körül, máris megkapó látványt nyújt az épület. "Két évig kerestük ezt a házat, amíg rátaláltunk. Az önkormányzat mikrofilmtárában megleltük az eredeti tervrajzokat, így szinte minden részében korhűen állíthattuk helyre az egykori cívis házat. A beszélgetés közben megtudhatjuk, hogy a Grasselliek valóban olasz származásúak. Olaszország és Franciaország határvidéki kis városából, Grassból vándoroltak el őseik, akik többnyire a tímár és a kéményseprő mesterséget gyakorolták. Igy vetődött el hajdan egy Grasselli nevezetű kéményseprő legény Tokajba, ahol aztán egy magyar lány elcsavarta az ifjú talján szívét... A rokonság másik ága ma Bolognában él, és hogyan is tarthatnák a kapcsolatot másként Grasselliék, mint az Interneten...

Vidoni szalámi fejléces számolócédulája (Kép forrása: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, europeana.hu)

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen egészen az 1950-es évekig működött olasz tanszék és egy olasz kulturális intézet Renato Fleri vezetésével. Akkoriban a politika más intézetekkel egyetemben nem kívánatosnak nyilvánította az olasz nyelv és kultúra oktatását. Aztán 1993-ban ismét megnyitotta ajtaját egy új olasz intézet és tanszék, amelynek kiváló tanára Giancarlo Cogoi. A professzor úr - aki házassága révén félig-meddig debreceni polgár is lett - örömmel hallgatja mindazt, hogy Debrecen miként ápolta és ápolja egykori honfitársa, Alessandor Monti emlékét. Még arra is reményt lát, hogy diákjait bevonva segítsen táplálni, új tartalommal gazdagítani a kicsit halványodó Monti-kultuszt. Azt, amelyet a két világháború között még elevenséggel töltött meg a Hatvan utca 1. szám alatti Monti-kör, Csobán György levéltáros vezetésével.. Talán még abban is segíteni tudna, hogy Monti szobrát méltóan helyezzük el. Az ismeretlen alkotó bronz mellszobra jelenleg a Déri Múzeum raktárában árválkodik.

Szentgyörgyi János