könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Én valamikor a pályám kezdetén úgy tanultam, hogy minden katona bőrével el kell számolnunk a szolgálata végén, lehetőleg egyben és sértetlenül, mert nem biztos, hogy a szülei örülnének, ha ezután csak galuskaszaggatónak tudnák használni a fiukat.

Egyszerű: bevonul „n” számú legény, majd leszerel ugyanennyi.

Háborúban nem ilyen egyszerű a számtan és még ma sem tudunk rendesen elszámolni a katonáinkkal, akik a szovjet hadsereg fogságába estek.

Sokan, sokféle módon írtak már annak a több mint hatszázezer magyarnak a sorsáról, akik a Szovjetunió valamelyik fogolytáborában raboskodtak.

Van ezek között szépirodalmi alkotás - már amilyen szép lehetett egy hadifogoly-, vagy GULAG táborban az élet! -, de találunk riportot és beszámolót, többé-kevésbé tudományos igényű esszét,  no meg komoly publikációkat és disszertációkat egyaránt.

Legalább egy dologban mind közös. Azonos cél lebegett a szerzőik előtt: megismertetni az utókorral és nem hagyni feledésbe veszni ezeket a sorsokat, illetve valamiféle megnyugvást vagy lezárást adni azoknak, akik hozzátartozója nem tért vissza a rabságból.

Éveken, évtizedeken keresztül igen sűrű homály telepedett a szovjet területen fogságba esett katonák, illetve a jóvátételi munkákra elhurcolt magyarok további sorsára. Akik hazatérhettek, azok is hallgatásra kényszerültek, alig-alig lehetett megismerni a történeteiket. A ’90-es évek közepétől javult a helyzet, a szovjet levéltárak anyagai lassan megismerhetővé váltak, felélénkült a magyarok sorsának felderítésére irányuló igyekezet. Tegyük hozzá, hogy legnagyobb részben a GULAG táboraiban raboskodók körül volt nagy mozgás, hiszen akkoriban még elég sokan éltek közülük és végre elmondták, mit éltek át a „málenykij robot” során. Kevés anyag volt a katonákról, eleinte csak a 2. magyar hadsereg pusztulását, és a túlélők hazavánszorgását bemutató filmek, dokumentumok próbáltak valamit bemutatni a katonasorsokról.

Ez érthető is, hiszen a civileket akaratuk ellenére vitték a kényszermunkára, míg a katonák ugye… nekik a hivatás, a szolgálat kockázata a fogságba esés.

A MH 5. Bocskai István Lövészdandár könyvtárában működő „Elfeledett Emlékezet” munkacsoport - sok más, nagy kaliberű munkája mellett - a második világháborúban szovjet fogságba esett katonák további sorsának tisztázásában vesz részt, kifejezetten az Oroszországi Föderáció területére koncentrálva. A „Vojennie Memoriali” (Katonai Emlékhelyek) nevű orosz szövetség[i] által a magyarok rendelkezésére bocsájtott adatok fordításával, illetve különböző hazai, a GULAG- és hadifogolyadatbázisok gyűjtésével-rendezésével foglalkozó szervezetek, kiemelten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által már megszerzett adatok további pontosítását követően, egy katalógus összeállításával kívánjuk bemutatni a rabságban elhunyt és az orosz földön eltemetett hadifoglyok temetőit, sírjait.

Amióta a magyar és az orosz kormány 1995-ben megkötötte a „háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről” szóló kétoldalú megállapodást[ii], az előbb említett orosz egyesület megkezdte a minket érdeklő adatok átadását. Az évek során több lépcsőben érkeztek a névsorok, előbb csak 57 ezer, később 61 ezer, legutóbb 66 ezernél is több, egykori hadifogoly és kényszermunkás adataival.

Nem mi vagyunk az elsők ezeknek az adathalmazoknak a feldolgozásában, előttünk többen is elkezdték és néhány helyen már publikálták is az eredményeiket, online formában, könyvben vagy televíziós műsorban.

A saját munkánk folyamán szembesültünk azzal a sajnálatos ténnyel, miszerint több honlap „döglött”, netán már archívuma sincs vagy az online formában készített és régebben még használható adatbázis mára elévült.

Ám rosszabb a helyzet akkor, amikor a „Vojennie Memoriali” által átadott adatokat úgy teszik közzé, hogy valójában csak magyarra fordítják és valamilyen formába öntik. Nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy kutatók, tudományos műhelyek úgy adnak ki e tárgyban publikációkat, hogy komolyabban megvizsgálnák a forrást. Muszáj kritikával illetni őket, akár tetszik ez nekik, akár nem.

Kritikusan kell szemlélni az oroszok munkáját is. Lehet, hogy a legnagyobb jószándékkal adták, ám azt is emberek készítették, akik hibázhattak – és hibáztak is.

Az „Elfeledett Emlékezet” munkacsoport azt a célt tűzte ki maga elé, hogy újra lefordítja az eredeti anyagot, felderíti a benne rejlő hibákat, pontatlanságokat és azokat kijavítva összeállítja saját anyagát

„Az Oroszországi Föderáció területén eltemetett magyar katonák temetőinek katalógusa”

címmel.

A következőkben nem kutatási jelentést, nem tanulmányt vagy riportot kívánok bemutatni, hiszen a tervezett katalógus anyaga még további munkákat igényel.

Ezek inkább csak a fordítás és anyaggyűjtés során felmerült gondolatok, saját megjegyzések, amik kiegészítik, érthetőbbé teszik a történetet. Megkísérlem bemutatni magát a folyamatot, s benne azt is, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenünk, hogyan is áll majd össze végül a temető katalógus. Megpróbálom úgy előadni, hogy kihagyom, vagy minimálisra csökkentem a tudományos bikkfanyelvet, ha mégis szükséges lenne valahogy a jegyzet, azt csak indexelem és a szöveg végén megtalálják. A célom egyszerűen az ismeretterjesztés, ennek a konkrét munkának a megismertetése és nem önnön fontosságom vagy tudományos ambícióm hirdetése. 

2020. nyarán egy informális találkozóra került sor a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban az „Elfeledett Emlékezet” munkacsoport, a Magyar Nemzeti Levéltár és a HBm-i Levéltár kutatói, valamint a HM Humánpolitikáért felelős államtitkára között, ahol lehetőségünk nyílt arra, hogy megismertessük a résztvevőket az orosz anyagok feldolgozása során előforduló problémákkal. Nem titok, hogy a Nemzeti Levéltár a kutatócsoport segítségére is számít annak a közel másfél millió oldalt kitevő személyi karton fordítása-pontosítása során, amelyek a Szovjetunióban raboskodott magyarok adatait tartalmazza. (A Bocskai Könyvtár és a Levéltár honlapján is megtalálható a találkozó rövid összefoglalója.)

Azon a találkozón csak részben és röviden volt lehetőségem arra, hogy a temetői katalógus kidolgozásának problémáit ecseteljem.

Most viszont itt ez a sok, egyelőre üres lap, amin szépen sorba szedhetem, hogy mi és hogyan történt a kidolgozás során – így talán arra is fény derül, hogy mások miért hagyták figyelmen kívül a pontatlanságokat.


[i] АССОЦИАЦИЯ МЕЖДУНАРОДНОГО ВОЕННО-МЕМОРИАЛЬНОГО СОТРУДНИЧЕСТВА "ВОЕННЫЕ МЕМОРИАЛЫ" 115533, город Москва, Нагатинская улица, дом. 29 кор. 4

[ii] 104/1996. (VII. 16.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, Moszkvában, 1995. március 6-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99600104.KOR&kif=oroszorsz%E1g 2021.05.05.