könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Az eredeti orosz anyagban a temetők helyszínének meghatározására az idealisztikus koordinátarendszer két, egymástól némileg eltérő típusát használták:

A felső, eredetileg a navigációs eszközök által használt ún. ’Fokok és tizedes fokpercek’ (DMM),

alatta pedig a ’Tizedes fokok’ (DD) elnevezésű koordinátarendszer adatait látjuk, amelyeket a Google vagy a Yandex térképrendszereiben alkalmaznak.

Nem megyek bele, hogy mi a DMM és a DD koordináták jelentése, mitől térnek el, hogyan konvertálható egyik a másikba stb. Akit érdekel, az úgyis utána fog nézni. Nekem is csak azért kellett megfejtenem a koordinátarendszerek jelentését, mert el kell döntenünk, hogy mi melyiket jelenítsük meg a katalógusban.

Végül a DD koordinátára esett a választás, mert az ebben a formátumban megadott koordinátát minden térképrendszer kezeli. Mellesleg, ha valaki mégis DMM koordinátát vinne be a Google térképeibe a keresgélése során, az akkor is zökkenőmentesen ki fogja szolgálni (mint ahogy abban az esetben is, ha fok-perc-másodperc felosztásban vinné be a földrajzi szélességi és hosszúsági adatokat (DMS)).

A címsorok kiigazítása után nekiálltunk a temetkezési helyeket térképre rögzíteni. Az egyszerűség kedvéért ehhez a Google Earth Pro, ingyenesen telepíthető szoftverét használjuk:

           kotojel6

Először könnyűnek tűnt a feladat, hiszen ott a lapon a koordináta csak kijelölöm és beillesztem a Google keresőjébe és már ugrik is a térkép a megadott pontra. CTRL+C és CTRL+V, rajzszög a térképbe, jegyzet és mentés, aztán tovább a következőre. Ezt megcsinálom még 363-szor és már kész is ez a része a projektnek. Egy kismajmot is be lehetne tanítani erre két hét alatt, nem különösebben mágia – gondoltam.

Mint említettem, Pandora szelencéje már kinyílt, szóval jöttek is a problémák. Ebben a rekordban 3 különböző hibát fedeztünk fel:

1. A koordináta lehet, hogy helyes, azaz a keresett pontra mutatna, ám rosszul van rögzítve.

Hiába is próbálnánk kijelölni és beilleszteni, a kereső nem tudja használni. Ehhez tudnunk kell ugyanis, hogy a koordináta megadásának kötött szabályai vannak. Íme, néhány példa az elfogadott formátumokra:

  • Fokok, fokpercek és fokmásodpercek (DMS): 41°24'12.2"N 2°10'26.5"E
  • Fokok és tizedes fokpercek (DMM): 41 24.2028, 2 10.4418
  • Tizedes fokok (DD): 41.40338, 2.17403

A DD rendszerben a tizedes fokjeleket jelölő karaktereket mindig ponttal kell elválasztani. (Mivel a Google térképei általában 1 méteres felbontásúak, ábrázolásukhoz 5 tizedesjegy szükséges. Ennek megfelelően, 10 centiméteres felbontáshoz 6 tizedesjegy, a centimétereshez pedig 8 tizedesjegyre van szükség. A mi projektünkben is előfordul néhány helyen a 8 tizedes, ha olyan nagyfelbontású térképpel és jól látható sírjellel találkozunk. Néhány helyen a 4 tizedes is előfordul, ami azt jelenti, hogy az adott területről csak alacsony rátájú műholdkép állt rendelkezésre, így 10 méteres pontossággal tudom megjeleníteni a pontot.)

Ha most visszalapoznak az eddig bemutatott két példához, észre fogják venni, hogy mindkettőn vesszővel van elválasztva a tizedesfok, sőt a vlagyimíri esetben pontosvesszővel. Minden ilyet javítanunk kellett menet közben.

Itt még egy további, szintén az írásmóddal kapcsolatos hiba jön elő és szinte végigvonul az egész anyagon: koordináták előtti „ – „ jel. Értem én, hogy dekoratívabb így az adatsor, ám most sajnos jelentést hordoz, hiszen ha az adott koordinátát negatív előjellel alkalmazom, akkor tulajdonképpen tükrözöm a pontot az Egyenlítő, mint X-tengely mentén.

Íme egy példa, ahol mindkét hiba látható:

kotojel7

Emiatt ez a „– 54.705167, 55.987717” koordináta nem a Baskír köztársaság fővárosának Kirov kerületében található Szergijevi temetőre fog mutatni, hanem az Antarktiszt Madagaszkárral összekötő vonal kb. 1/3-ánál lévő pontra az Indiai-óceánban. Szerintem nem mindegy. Használjunk kettőspontot, azzal nem hibázhatunk.

2. Helyesen van ugyan leírva a koordináta, ám az nem a jegyzéklapon megjelenített hadifogolytábor temetőjére mutat.

Ez egyértelműen emberi hiba, mert aki a jegyzéket az adatokkal feltöltötte, összekeverte a különböző helyszínek adatait. Még az a szerencsés helyzet, ha egy valóban meglévő temetőre vagy síremlékre mutat, mert akkor legalább az megvan és helyes. Így, ha majd odaérünk ahhoz a jegyzékhez, tudjuk, hogy ez az adat már jó. Íme egy példa:

kotojel8

Jelen esetben az itt hibásan megadott adat rosszul is van írva, negatív előjelet is kapott és nem jó helyre mutat – illetve egy másik temető koordinátája van itt. Nem lehetett könnyű összetéveszteni az adatbevitelnél, mert még csak nem is egy régióhoz tartoznak, mi több, még a cirill ABC-ben sem követik egymást az „I” és „O” betűk. Innen akkor viszont hiányzik a jó adat, és ezzel el is érkeztünk a lokációknál előforduló „leggyilkosabb” problémához:

 3. Hiányzik a koordináta.

kotojel9

Sajnálatosan elég sok olyan jegyzéklap volt az eredeti anyagban, ahol a temetők koordinátáit nem írták be. Nem tudom, hogy ez véletlenül történt, mert a másolószerzetes nem vette észre, hogy kihagyott két sort, vagy neki sem volt honnan feltölteni az adatokat. Mi viszont azt szeretnénk, hogy ha az érdeklődő bemásolja egy keresőbe ezt a sort, akkor térképen vagy műholdfotón a magyar hadifoglyok síremlékéhez jusson. Ezért valahogy meg kell találni ezeket a temetőket, sírhelyeket. Hogy még bonyolítsuk, ez a hiba több altípussal jelentkezik:

Az elsőt már láttuk, ahol a rossz koordináta helyett a helyeset kell megtalálni.

A második az eleve hiányzó adat.

Végül, azt is hiányzó koordinátánk kell tekinteni, amikor ugyan van beírt adat, ám ez a koordináta valójában olyan topográfiai jel, ami általában az adott település középpontjába van „szúrva” és ettől csak általános jelentése van. Ez nem túl nagy segítség akkor, ha mondjuk az adott településen több temető is létezik.

Nem mellékesen: éppen ez az a probléma, ami miatt nem tudok szó nélkül elmenni mindazok „munkája” mellett, akik előttünk már publikálták az orosz katalóguson alapuló adatbázisaikat. Oly mindegy, hogy ezt a Hadtörténet Intézet és Múzeum szovjet hadifogságba esett katonáiról szóló weblapján vagy a GULAG Emlékbizottság által kiadott könyvben szerepeltették, nem csak a részt vevő kutatók/kidolgozók, hanem a kiadványok szerkesztőinek, kiadóinak tevékenységét is minősíti az, hogy közzétették ezeket az adatokat úgy, hogy nem nézték meg az adatok helyességét. Mindezt ráadásul úgy, hogy mint az erre a feladatra jogszabályban is kijelölt szerv, a hiányzó adatokat lényegesen könnyebben pótolhatták volna az orosz társszervvel együttműködve. Ám ha ez túlzó elvárás lenne részemről, akkor is megoldható a probléma házon belül, hiszen az intézet számára az oroszok átadták a temetők térképvázlatait is. Ha a fenti kiragadott példát nézzük, akkor könnyen belátható, hogy kellő odafigyeléssel a www. katonakagulagon.hu – amúgy hiánypótló – adatbázisának térképén a valaha a Karél köztársaságban lévő 447-es hadifogolytábor ún. „9-es erdőnegyed” részlegének a koordinátái nem a Kupecki-tó vizén lebegne. Úgy meg főleg nehéz ezt elfogadni, hogy a táborrészleg leírása mellett ott van a temetkezési hely térképvázlata is:

kotojel10

Ezekről a vázlatokról a munka megkezdésekor nem volt tudomásom. Csak később, amikor a táborokat kezdtem beazonosítani és a hiányzó lokációkra rátalálni, jutottam a Háborús Keresőszolgálat honlapjára,[i] ami sajnos 2015. nyarán leállt. Viszont ezen az oldalon a szerkesztők több fejezetre osztva közreadták az oroszországi hadifogolytemetők listáját, amit a Hadtörténeti Intézettől kaptak meg. A Keresőszolgálat fő tevékenysége a GULAG és más kényszermunkatáborokba elhurcolt magyarok sorsának felkutatása, egyéni keresések végrehajtása és egyfajta hadisír gondozás volt. A hadifogolytemetők listáját legalább a címjegyzékig lefordították, a beltartalom (értsd: a katalóguslapok) átdolgozásához már nem jutottak el. Az ő orosz adatbázisuk, a „Vojennie Memoriali” Szövetség egy korábbi kiadása volt.

Pár dologban mégis nagy segítség volt ez a honlap a számomra. Egyrészt azért, mert egy csoportjuknak 2012-ben alkalma nyílt a Közép-Uralban egy körutazás keretében bejárni az ismert táborokat, temetőket[ii]. A helyi vezetőjük éppen Motrevics professzor volt, így még olyan sírhelyeket is felkereshettek, amelyek az addigi anyagaink nem, vagy nem helyesen tartalmaztak. Sajnos egy dolgot ők sem tettek meg: a már megtalált sírhelyek koordinátáit le kellett volna venniük a későbbi felhasználás céljából.

A másik dolog, ami ezen a honlapon tűnt fel először, hogy utalnak a Hadtörténeti Intézet és Múzeum térképvázlataira – sőt, jó néhányat be is másoltak -, amelyek a hadifoglyok elhantolásának a helyszíneiről készültek. Sajnos a honlapon ezek a rajzok körömnyi méretűek, nem is nagyíthatók, ezért nem tudtam rendesen felhasználni őket

Viszont legalább megtudtuk, hogy vannak olyan segédanyagok, amik segítségével könnyebb lehet a helyszínek azonosítása. A következő lépésünk az volt, hogy a kutatócsoportunk vezetőjével együtt szóban és írásban is kértük ezeknek a térképvázlatoknak a rendelkezésünkre bocsájtását a HIM-től. Még mindig várom a választ.

Ha az „Elfeledett Emlékezet” munkacsoportja temetői katalógusában pontos helyadatokkal töltjük fel a jegyzéklapokat, akkor nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy ez a munka is egy forrásanyagnak tekinthető ezen a területen.

Tehát, visszatérve a fősodorba, a legnagyobb kihívás a hiányzó koordináták felkutatása volt. Sok időt emésztett fel, hosszú órákon keresztül meresztettem a szememet a monitorra, hogy rábukkanjak egy-egy magyar sírt jelölő Szent István-keresztre vagy egy alig méter magas gránittömbre. (Itt jegyzem meg, hogy ehhez a munkához gép is kell. Egy időben két nagyfelbontású monitoron dolgoztam. Az egyiken a munkaanyag, és a megnyitott orosz weboldalak özöne, a másikon a műholdfotók, minél nagyobb felbontásban. Processzor, memória, grafikus kártya… ezeket kellett upgradelni menet közben, hogy a szélessávú internetről ne is szóljak. Kockázatos dolog az orosz oldalakon böngészni, változatos fertőzéseket lehet akaratlanul is elkapni még akkor is, ha lehetőség szerint kormányzati, vagy önkormányzati oldalakon keresgéltem az információkat. Csak egy példa: a „Vojennie Memoriali” honlapját rendszeresen támadó jellegű weboldalként jelentik. Számos esetben fogadott a nagy vörös tiltójelzés az oldal megnyitásakor, holott az előző napon még dolgoztam az ottani adatokkal. Ezért két-három biztonsági szoftvert is telepíteni kellett.)

Oldalakon keresztül sorolhatnám, hogy milyen lépésekkel tudtam egy-egy helyszínt megtalálni. Szinte mindegyiknek saját története van, ezért csak néhány példát villantok fel. Ami itt most csak pár sor lesz, az a valóságban akár több hetet jelentett, kismillió dokumentum átfutásával, térképek, vázlatok, műholdfotók szemszárító elemezgetésével.

Itt van mindjárt a fenti példa, a karéliai „9-es erdőnegyed” hiányzó koordinátája. Ez a táborrészleg a 447-es számú hadifogolytábor egyik tagja. A főtábor Pudozsban települt, eleinte még 3, később további 6 táborrészleggel, melyek körülbelül 4-50 km távolságra helyezkedtek el Pudozstól. Ez utóbbiak egyike a „9-es negyed”, ahol a rabok a fakitermelésen voltak dolgoztatva. Mint ahogy a még előbb, a címsor hibáinál említett „Verro-Guba” nevű helység, úgy ez a település sincs pontosan leírva. Nem tudjuk, hány ház és hány lakos volt ott, az erdőgazdaságok, erdőnegyedek felosztása a kérdéses időben eltérő volt. A keresett 9-es negyed ma valahol az 59 és 63-as negyedek tájékán van. Ipari mennyiségű dokumentumot pásztáztam végig, mikor véletlenül belefutottam egy olyan webes fórumba, ahol az oroszországi keskeny nyomtávú vasúthálózat kedvelői osztották meg ismereteiket és rajongásukat egymással. E posztok között láttam meg egy olyan vázlatrajzot, ami a pudozsi járás fakitermeléseihez kiépített vasúti hálózatát mutatja a ’30-as években[iii]. A hozzá fűzött magyarázat szerint a Bocsilovoból kiinduló szárny innen északra 18 km-re, a „9-es erdőnegyednél” kettéágazik és halad tovább a 35-ös erdőnegyed felé. Remek hír, már csak be kell azonosítani a vázlatot a valós tereppel. Meglepő, hogy milyen pontosan illeszkedik a mai térképekre, így már legalább a táborrészleg helye kitűzhető a térképünkre. A feljebb mutatott térképvázlat létezéséről ekkor még nem volt tudomásom, ezért tartott oly sokáig a felderítés. Ha látom ezt a rajzot, akkor mi sem könnyebb, mint lemérni a 19 km-t Pudozstól Medvezsjegorszkba vezető úton és aztán pillanatok alatt beazonosítható az bekötőút, ami mellett a 3 magyar hadifogoly síremléke van. A Google térképre ennek ellenére sem tudom néhány 10 méteres pontosságnál jobban belőni, mert a legfrissebb műholdfelvétel 2011-es, ráadásul pontosan ezen a területen illeszkedik egymáshoz két eltérő rátájú szelvény.

Sikeresebb volt a keresés a Yandex térképén, mert az 2016. júliusi, és ami fontos, nagyobb felbontású műholdfelvétellel szolgált. A koordinátákat onnan levéve már 6 tizedes, vagyis 10 centiméteres pontossággal tudtam kitűzni a Google Earth-re ennek a síremléknek a helyét:

kotojel11(61.930442, 36.262940)

Azt hiszem, nem árulok el túl nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy nem is olyan könnyű ilyen kisméretű objektumokat azonosítani a tundrában. Néha, ha elég sok felvétel készült az adott területről, netán még eltérő évszakban is, akkor némi szerencsével kiszúrható a síremlék. A nagyobb méretű temetkezési helyek általában el vannak kerítve és akkor az is kivehető. Volt eset, hogy a síremlék Szent István keresztjének az árnyéka árulta el a pontos helyet. A „Vojennie Memoriali” honlapján megtalálhatók a hadifogolytemetőkben állított síremlékek fotói, ennél fogva tudom, hogy egy-egy alkalommal mit kell keresnem: keresztet vagy egy gránittömböt, netán márványhasábot. De a fotók abban is segítenek, hogy jó részükön azonosítani lehet a környező tereptárgyakat. Így például a krasznodari határterület Gorjácsij Kljucs nevű városa környékén, egymástól nem is túl messze található két „Szoljonij” nevezetű tanya közül a környezet segített kiválasztani azt, ahol 17 magyar sírhelyét találjuk.

Nagyon hasznos volt az „utcakép”, ahol rendelkezésre állt, főleg azon lakott helyek esetében, ahol a sír koordinátái inkább csak topográfiai jelként a település középpontjára mutattak. Ha elég türelmesen „autózunk” fel-alá az utcákon, rá lehet találni a képeken látható sírhelyre. Kisebb település, falvak esetében ez nem is nagy gond, ám nagyobb városokban már muszáj hozzáolvasni is témához, hogy legalább kerületre, városrészre szűkítsük a keresést. /Már emiatt is kellett a két monitor, az egyiken az olvasnivalókat, a másikon a térképeket kerestem. Így gyorsabb volt, mintha folyton váltogatni kellene a megnyitott alkalmazások között, nem is beszélve arról, hogy mennyire le tudja lassítani ez a számítógépet./

… És néha még ez sem volt elég, például Cseljabinszkban, ahol több temető is található, ahol magyar hadifoglyok nyugszanak. Párat relatíve könnyen elhelyeztünk a térképen, ám eggyel komolyabban meggyűlt a bajunk. Már szinte kifolyt a szemünk Beke kollégával, annyiszor gurítottuk végig a képzeletbeli kocsit az utcákon, vagy nagyítottuk, forgattuk, döntöttük a városrész „madárlátta” fotóját reménykedve, hogy rábukkanunk a 102-es tábor 2. és 3. részlegeinek a temetőjére. Jó, csak 2 magyar hadifogoly hamvai vannak itt, de azért mégis csak jó lenne ráakadni, nem? A helyi dokumentumokban, sajtóban nyomára akadtam egy temetőáthelyezésnek, azt meg is találtam, de ez nem a kérdéses temető volt.

Az egyik este az egyik közösségi oldalon észrevettem, hogy egy régi kollégám, aki még a diszlokáció környékén szolgált szakaszparancsnokként az 5/2. gl. zászlóaljban, éppen egy Cseljabinszkba utazó katasztrófavédelmis delegáció tagjaként tölt fel ilyenkor szokásos képeket. Ugyan 30 éve nem beszéltünk, ám szerintem ez nem lehet akadálya, hogy segítsen, így azonnal írtam egy emailt neki, amiben elmeséltem, hogy mi a problémánk. És ha már amúgy sincs más dolga a Közép-Urálban, kértem, hogy kérdezzen rá a temetőre, hátha a helyi szimpatizáns lakosság tud valamit a sorsáról. Két nap múlva válaszolt, még egy szekérnyi dokumentumot is csatolt, de sajnos az volt a végső konklúzió, hogy az általam keresett temető nem létezik, csak az van, amibe már áttelepítették az elhunytakat. Bevallom, ezzel majdnem lezártam a keresést, azzal, hogy e táborrészleg temetőjét is áttelepíthették, és ezeket az áldozatokat a Fatyejevi temetőben találjuk.

Az utolsó pillanatban futottam bele egy helyi újság egyik cikkébe, ahol pár sorban egy ingatlanfejlesztési munkák miatt felszámolásra kerülő temetőt említenek. Rákerestem a cikkben megadott területre és láss csodát: ott a magyar síremlék, mi több, jó felbontásban a másik 93 egyéni sírhely egy része is kivehető[iv]. /Később kiderült, hogy nem akarták nagydobra verni a terület beépítését, ezért nem emlegették sehol ezt a sírkertet. Ha lakosok nem kezdenek problémázni a vélt járványveszély miatt, talán szép csendben be is építették volna a területet./

Végül, de nem utolsó sorban megemlítem azokat az eseteket, ahol a különböző geocatching-játékban résztvevők, vagy akár csak egyszerű túrázók osztják meg a tapasztalataikat. Néhány esetben ugyanis előfordult, hogy a geocatching célpontja éppen a magyar sírjel volt. Ennél pontosabb koordinátákat pedig kívánni sem lehet. Olvastam leírást túrázóktól, akik gyalog vagy kerékpáron elmentek a magyar síremlék mellett. Ez akkor is segítség volt, ha koordinátákat ugyan nem adtak meg, de jól leírták, hogy merre, mennyit haladtak. Ilyenkor bele lehet futni olyan pompás leírásba, ahol például „az I.P. Kuzmicsé mellett elhaladva lesz egy sír egy fekete macskával, és azután lesz a magyar hadifoglyok emlékműve, aztán pedig balra...". Nem tudtam utcaképpel bejárni a temetőt, pedig érdekelt volna ez a macskás sír. Vajon egy macskáé, vagy csak napozott rajta éppen egy fekete macska? Vagy mondjuk a sírra „rászobrottak” egy macskát? Ha valaki látott már képeket orosz temetőkről, szerintem mindhárom verziót el tudja hinni.

Azt hiszem megérte rászánni az időt a keresgélésre. Most már a katalógus mindegyik lapján ott vannak a magyar síremlékek koordinátái. Van, ahol centiméteres és van, ahol némileg kisebb pontossággal sikerült megadni a magyar hadifoglyok végső nyughelyét. A lehető legnagyobb pontosságra törekedtem, de be kell látni azt is, hogy néhány esetben csak közelíteni tudtam az adatokkal, főképpen a tundrában, ahol a síremlékeket a hatalmas, összefüggő lombozat elzárja a kukkoló műholdak elől. Néhány esetben úgy döntöttünk, hogy nem javítjuk ki azt a koordinátát, amit az eredeti dokumentumban találtunk. Ez olyan esetben fordul elő, ahol pár tízméteres eltérés talán indokolná a javítást, ám ha a megadott helyről szintben állva látható a magyar sírjel vagy síremlék, akkor maradt a régi. Olyan esetekben, ahol a magyar síremlék valamelyik település létező sírkertjében van, és a műholdfotókon nem sikerült a pontos helyét megtalálni, akkor általában ezen temető bejáratának a koordinátái lesznek feltüntetve a lapon. Ha már megvan a temető, azon belül már nem okozhat problémát megtalálni a külföldi emlékművet az orosz sírok között.

Két évet felölelő keresgélés után azt hiszem joggal kijelenthetem, hogy megkímélhettek volna ettől az oroszok azzal, hogy eleve helyesen adják meg az adatokat. Nem tudom megérteni, hogy ha már megvásárolták ezeknek a síroknak, sírkerteknek a területét, mi több még kereszteket vagy síremlékeket is állítottak rájuk és még több fotót is készítettek, akkor mi volt az akadálya, hogy levegyék a koordinátákat. Látható, hogy a fotók a 2000-es évek közepétől készültek, kivétel nélkül digitális kamerákkal. Csak be kellett volna kapcsolni a helyadatokat és kész.

Persze azzal, hogy nekem kellett végigbogarászni a netet az információkért, sokat tanultam, tapasztaltam. Köztük olyasmiket is, ami ennél lényegesen kisebb mértékben sem érdekelt. Na de nem hallgathatom el, hogy ez a kutakodás a térképeken, műholdfotókon szórakoztató is tudott lenni közben, még ha a téma miatt ez profánul is hangzik.

Megesett, hogy ültünk a könyvtár egyik sűrű, sötét sarkában Beke kollégámmal és a temetők helyét jelölő rajzszögeket szurkáltuk a Google Earth-be, közben persze lecsekkolva az adatok helyességét. Már jó ideje szárítottuk ezzel a szemeinket a monitorra meredve, amikor az egyik helyszín nagyon nem akart egyezni a sírkertről és benne a magyar keresztről készített fotóval. Nézzük, forgatjuk, nagyítjuk… valahogy nem passzol. Lemegyünk utcaképre, körül is lehet járni az egész temetőt, de csak nem akar olyan lenni, mint a fotó. Már vagy egy félórája szenvedünk, mert egészen idáig ezt a koordinátát helyesnek fogadtuk el. Erre fel kiderül, hogy nem is az? Biztos vagyok benne, hogy bár ki nem mondtuk, azért voltak csekély kedvességtartalmú gondolataink akár egymás elképesztő képességeiről az egérkezelés terén, akár az egész katalógusról, általában az oroszokról s úgy nagyjából minden élő vagy élettelen dologról az univerzumban. Idegesítő volt, hogy mindig csak éppen egy pici híjja volt, hogy végre passzoljon a kép a helyszínnel. Szinte már kicsavartuk egymás kezéből az egeret, nehezen viselve a másik bénázását. Annyira AKARTUK, hogy illeszkedjen végre a térkép, hogy fel sem tűnt, hogy a térképen amúgy minden magyarul van írva…

Annyira elmerültünk a térképekben és a temetőkben, hogy egyet már majdnem sikerült valamelyik Duna-Tisza közi településhez csatolni…!


[i] http://www.haboruskeresoszolgalat.hu/?id=2 Érdemes belekukkantani. Amíg végleg el nem tűnik a világhálóról, érdekes történeteket lehet olvasni a honlapon.

[ii] http://www.haboruskeresoszolgalat.hu/?id=2&t=164&page=

[iii] A 60-as erdőnegyed hatos számjegye fölött van jelezve a 447-es tábor keresett „9-es erdőnegyed” nevű részlege:

megjegyzes7

[iv] A területen elég jól kivehetőek a sírhelyek, középtájon a magyar emlékművel:

megjegyzes8