könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Itt van az leírva, hogy a temető melyik táborhoz tartozik és hol található. Eredetileg elég lenne csak lefordítani a címet, de már tudjuk, hogy jobb, ha ennek is utána nézünk, mielőtt gránitba véssük.

Nehéz volt úgy elkezdeni ezt munkát, hogy nincs különösebben mire támaszkodni, kevés a forrás, főleg a megbízható forrás. Hiszen éppen ennek az orosz anyagnak kellene lennie a forrásnak, amiből majd kiindulhatunk. Akár külső szemlélő vagyok, akár a hadifogságban régen eltűnt hozzátartozóm után érdeklődő, vagy netán kutató, el kellene fogadnom, hogy amit itt látok, olvasok, az úgy is van. Mert hát erre van ez az egész, nem pedig arra, hogy még egy könyvtárnyi vagy levéltárnyi adatot átbogarásszak, ráadásul oroszul. Megtették ezt előttem olyan kutatók, akik tudják a történészi vagy levéltári kutatás módszertanát ezért elfogadom az általuk kiadott adatokat, nem igaz?

Magyarán: az alapanyagunk nem valódi forrás, keresnem kell egy olyat, amivel igazolhatom az itteni állításokat és valódi dokumentumokon alapulnak.

Némi keresgélést követően két olyan publikációt találtam, amelyeket a munkacsoporttal egyeztetve forrásműnek fogadunk el. Az egyik a Magyar-Orosz Levéltári Együttműködési Bizottság közös kiadványa Varga Éva Mária főszerkesztésével „Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban” címmel[i]. Komoly, helyszíni levéltári kutatás eredménye a könyv, rendszerezi a hadifoglyokkal kapcsolatos, jelenleg fellelhető dokumentumokat. A könyv segítségével képet alkothatunk a szovjet táborrendszerről és a hadifoglyokkal való bánásmódról.

Ami számomra most a legfontosabb: ebben a könyvben fel van sorolva az összes hadifogolytábor a számozásukkal, valamint a tábori temetők listája is elérhető.

Ez a könyv lett az a kályha, ahonnan elindulunk. Úgy határoztunk, hogy azokat az adatokat fogadjuk el a táborok, táborrészlegek számozása vagy elhelyezkedése tárgyában, ami itt van, még akkor is, ha az eredeti orosz anyagban például más részlegeket is odasorolnak egy-egy helyszínhez. Előfordul, nem is kevésszer, hogy az eredetihez képes más számot vagy más táborrészleget adunk majd meg a magyar anyagban. Ha máshol, értsd: helyi orosz levéltári, kormányzati vagy önkormányzati forrásból, helyszíni riportból (korabeli és mai sajtó), történeti munkákból, tudományos publikációkból, konferencia anyagokból nem verifikálható az eredeti anyagban magadott számozás, akkor a Varga Éva Mária anyagát használjuk.

A másik publikáció igazából nem is egy, hanem egy történész több, ebben a témakörben készült tudományos publikációi. Ez az ember Vlagyimír Pavlovics Motrevics, a Jekatyerinburgi Egyetem Állam- és Jogtudományi karának történész professzora. Az ő munkásságán alapul szinte mindenki későbbi tevékenysége. Motrevics professzor gyűjtötte össze és rendszerezte mindazokat a dokumentumokat, amelyekkel egyáltalán megkezdődhetett az Oroszországi Föderáció területén elhunyt külföldi hadifoglyok sorsának felderítése, különös tekintettel azok temetőinek, egyéni- vagy tömegsírjainak felkutatása és rendbehozatala. Majd később mutatok néhány fotót arról, hogy micsoda munka volt ez, illetve, hogy milyen térképvázlatok alapján kellett mondjuk megtalálni a sírokat.[ii]

/A munkám során, amikor a magyar hadifoglyokkal kapcsolatos valamilyen adatot vagy helyszínt akartam pontosítani, igen sok rövidebb-hosszabb anyagot olvastam újságcikktől az iskolai esszéig vagy akár disszertációig. Mindig visszaköszönt Motrevics professzor eredeti munkája, ő az, akit mindenki követ, sőt akár szó szerint másol!/

A fenti jegyzéklap lesz az a példa, amin a hibát bemutatom, eredetileg ez

a 190-es számú tábor 1-es, 2-es, 16-os, 17-es és 19-es táborrészlegeinek temetője Vlagyimír város „Marjína-liget” nevű kerületében és Kolcsugíno városban, a Vlagyimíri régióban.

A fordítás ellenőrzésekor ennél a lapnál fénylett fel Beke kolléga szeme, mert mint elmondta, valaha pont itt, Vlagyimírban töltötte tanulással paradicsomi szép napjait. Érthető volt, hogy komolyabban utána akart nézni ennek a lapnak.  Mint kiderült, annak idején többször is elhaladt a helyszín mellett (akkor még nem jelölte síremlék), ám ez a „Marjína-liget” elnevezésű kerület teljesen ismeretlen számára. Nekiálltunk kideríteni, hogy honnan jöhet ez a név, mert elképzelhető, hogy javítani kell a címsort.

/Közbevetőleg: amikor egy címadatot javítunk ki egy jegyzéklapon, akkor azt a tartalomjegyzékben és ha helységnevet érint, akkor a betűrendi mutatóban is ki kell javítani./

Pár nap netes kutatás-olvasgatás után kiderül, hogy valóban van egy ilyen nevű kerület. Moszkvában. Ott viszont nincs temető.

Van viszont Nyizsnij Novgorodban egy ilyen nevű kerület, és még temető is van hozzá. Igen ám, de az a város innen keletre mintegy 220 kilométerre van, ráadásul másik régióban. És azoknak a táboroknak más a számozása is.

Akkor honnan vették az oroszok ezt a nevet? És még valami: Kolcsugíno városa innen kb. 60 km-re nyugatra van. Miért adnák meg ezt a helyet egy vlagyimíri temetőhöz? Nem találtam semmilyen utalást arra nézve, hogy ott lettek volna magyar hadifoglyok, így azt a helységnevet töröltem a címből. Egyelőre viszont címben marad a „Marjína-liget”, mert nem találtam elég ellenérvet, hogy kivegyem a címből. Pár évvel ezelőttig ugyanis az a terület, ahol a magyarok síremléke található, valóban egy város széli ligetes rész volt, ráadásul temető, aminek a peremén volt a magyar katonák sírja. Mivel arrafelé a névadó Marjína (aki - ha valóban létezett - vélhetőleg egy bojárfeleség volt, afféle női Rózsa Sándor) elég népszerű, több helységben találhatunk róla elnevezett közterületet, miért ne lehetett valaha Vlagyimírban ez a rész is róla elnevezve? Ma viszont már csak a magyar síremlék van meg, mögötte az egész területet eldózerolták, úgy tűnik, hogy lakótelep épül ott.

/Remélhetőleg a sírhely megmarad, mert egy keskeny fás-bokros rész (az eredeti liget maradéka) és egy többsávos autóút között, az út szegélyén található. És talán az építők is tudják, hogy az ilyen sírhelyeket a kormányközi megállapodások védik, mi több, a sírok területét a „Vojennie Memoriali” szövetség megvásárolta, annak tulajdonában van, éppen ezért sem szabadon látogathatók az ilyen sírkertek./

Más címsorokban is találkoztam olyan elnevezésekkel, amiknek utána kellett járnom. Vagy azért, mert nem volt egyértelmű a helység neve a tartalomjegyzék-jegyzéklap-betűrendi mutató hármasában, vagy mert az egyéb források az adott tábort más helységnévvel azonosították. Az előbbi problémát relatíve könnyű volt orvosolni, mert általában csak elírás okozta a hibát.

Visszatérve a Vlagyimíri példához, az eredeti orosz cím szerint azon a helyen, amihez ez a jegyzéklap készült, a 190-es tábor 5 részlegének hadifoglyai vannak eltemetve. Hát nem.

Azon a helyen csak 7 magyar van, a 190-es tábor 1-es táborrészlegének halottai. Ha valóban az 5 felsorolt részleg 228 áldozata (valójában 231, de ki számol utána?) lenne ott, akkor valódi sírkert lenne, mint mindenütt máshol, ahol több nemzet sok katonája nyugszik. Elképzelhető, hogy ott voltak ők is, de mint említettem, pár éve megszűnt a temető. Vagy pedig… ezek a táborrészlegek nem is csak itt települtek és akkor a Kolcsugíno is értelmet nyer.

Itt a dilemma: helyesen ez a jegyzéklap csak az 1-es táborrészleg magyar hadifoglyainak síremlékének az adatait adná meg, ennyi lenne a címben, adott a lokáció és a fotó is csak ennyi eredetileg is. De mi legyen akkor a többiekkel? Kihagyjuk, ne hagyjuk?

… És az eredeti anyag tartalomjegyzéke is helyesen, csak a 190-es tábor 1-es táborrészlegének a lapját jeleníti meg. Így aztán ez marad majd a címsorban.

Másféle keresést igényelt viszont például a karéliai 212-es tábor 4-es részlege. Már a tartalomjegyzékben és a jegyzéklapon sem egyezik a településnév: Verguba település vagy Verro-Guba falu? A táborszám jó, tehát valamelyik elírás. Na majd a térképről lelesem.

Ugyan van néhány ház a három utcás településen, ami mintha egy üdülőfalu lenne… Neve viszont nincs a Pezega folyó partján található kistelepülésnek. Találtam néhány régi beszámolót, ahol a valamikori hadifoglyok is „a pezegai tábornak” nevezik a helyet. Nevezzük mi is annak? Vagy találok mégis valami bizonyítékot a Verro-Guba névre?

És találtam: volt itt valaha egy Tyikonci nevű helység[iii], aminek a környékén volt ez a „Vero-guba vagy Verguba” nevű táborhely. A Sztálin nevét viselő Fehér-tengeri – Balti -tengeri csatorna építésére létrehozott „Belbaltlag” egyik táborrészlege volt egészen 1941-ig, amikor is háborús zónává vált a terület és átszervezésre került. Végeredményben a korai GULAG-szigetvilághoz tartozott. Később aztán a különböző erdőgazdaságok, fakitermelések – és Leningrád tüzelővel való ellátása – érdekében létesített 212-es tábor egyik részlege települt itt, a Verra-öböl mólójához vezető út mellett és e helyen nyugszik 3 magyar.

Sikerült igazolni a Verro-Guba nevet, és csak 4-5 órányi kutakodás-szemszárítás tündenyelven írt dokumentumokban, köztük például egy Jusztickij nevű művész életrajzával  (aki egészen ’37-ig nagyon elvtárs volt, ám akkor jött a hírhedt 58-es paragrafus és szovjetellenes propagandáért letartóztatták és ideje egy részét a „Belbaltlag” Verro-gubai részlegén szolgálta le), vagy éppen a terület folyami útjainak szabályozásáról szóló helyi rendelettel, mert úgy tűnt, hogy manapság nem nagyon van olyan dokumentum, ahol ez a településnév megjelenik.

Még jó néhány ilyen címsort tudnék idehozni példaként, amik valamilyen formában további kutatásra kényszerítettek. Nem kevés időnkbe telt, míg Beke kollégával minden lapon végigmenve azonosítottuk a helységeket, aztán kijavítottuk az esetleges elírásokat vagy éppen tisztáztuk a magyar írásmódot, ezzel együtt persze a táborszámokat is – Varga Éva Mária könyvét mankóul használva – rendbe szedtük.

Sajnos nem mondhatom ki, hogy ez így most száz százalékban biztos, de azt igen, hogy levéltári kutatók helyszíni, tudományos igényű munkájának az eredményeit felhasználva készül el a mi hadifogolytemetőket bemutató katalógusunk. Mindaddig, míg valódi levéltári dokumentumokkal nem bizonyítható egy-egy lokáció vagy tábor (táborrészleg) az általunk megadottól eltérő rekordja – ezt kell elfogadni helyesnek. Éppen ezért tart némileg tovább a publikáció előkészítése, mert az általunk elérhető legpontosabb adatokkal kívánunk dolgozni.

De miért is volt olyan fontos, hogy a címsor adatai minél helyesebbek legyenek?

Mert a következő adatsor, egyben a legtöbb időt és kutatást felemésztő problémagóc a lokációk pontosítása volt.


[i] Varga Éva Mária et al: Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban. Dokumentumok (1941-1953) Magyar Országos Levéltár, 2006. 614 oldal・ISBN: 5824307510 (miután ez a könyv a Magyar-Orosz Levéltári Együttműködési Bizottság közös kiadványa, az orosz kiadás az orosz főszerkesztő D. I. Boriszov neve alatt jelent meg 2005-ben 544 oldalon. ISBN: 5824306591

[ii] Prof. Dr. V. P. Motrevics kikerülhetetlen, egyben az egyik legfelkészültebb szakértője a témának. Nem csak szűkebb hazája, a Közép-Urál régióinak hadifogolytáborait, illetve az azokhoz tartozó temetkezési helyeket rendszerezte és írta le a fellelhető levéltári dokumentumok és a helyiek emlékei alapján, hanem több esetben személyesen vezette azokat terepmunkákat, ahol sírokat, temetőket tártak fel. Munkássága folytán jöhettek létre a most már egyezmények által védett sírkertek, váltak megismerhetővé névsorok. Manapság a tevékenységét kiegészíti ezeknek a temetkezési helyeknek a megőrzése úgy az állapot, mint a fennmaradás szempontjából. Néha komoly harcot vív az olyan területek megvédéséért, ahol bizonyos önkormányzati, ipar- vagy területfejlesztési törekvések „útjában áll” egy-egy temető. Érthető itt-ott a települések törekvése, valóban vannak olyan helyek, ahol a magyar síremlék pontosan egy lakó- vagy ipartelep fejlesztését akadályozza, főleg a belterületeken. Motrevics legalább a már meglévő nyughelyeket meg akarja tartatni, mert pár évtizeddel ezelőtt, ha egy-egy ilyen hely a fejlődés útjában állt, sok esetben minden további nélkül ráépítettek, mint pl. a nyizsníj tagili ’Uralvagonzavod’ vagy a jekatyerinburgi ’Uralhimmas’ területén egykor létezett sírrokra. Hasonló okokból kellett a 2. világháború hadifogságban meghalt 204 katonára emlékeztető táblát az első világháborús emlékműre kitenni Revdában, mert a helyiek az elhunytakat nem tisztelve, víkendházakat építettek a sírokra.

Egy-kettő Motrevics professzor által írt tanulmány, amelyek segítségével pontosítani próbáltam a projektünknek a Közép-Ural négy régiójának adatait (elektronikus formában és orosz nyelven található meg):

Мотревич В.П. Иностранные воинские захоронения Второй мировой войны на Урале: численность, правовой статус, благоустройство // Российский юридический журнал. Электронное приложение – 2011. No5. С.65-73.

Мотревич В.П. Иностранные воинские захоронения в Свердловской области: численность, дислокация, современное состояние//Военный Комментатор. Электронное приложение – 2000. No1. С.65-73.

Ez utóbbi dokumentum végén, amely a https://elar.urfu.ru/bitstream/10995/41214/1/motrevich-vk2000.pdf webhelyen található, jó néhány fotó és vázlat ad némi képet arról a munkáról, ami a temetkezési helyek felkutatásával és rendezésével kapcsolatosak. Láthatjuk, hogy milyen ceruzarajzok alapján kellett a terepen azonosítani a sokszor már jellegüket veszített temetőket, egyéni sírhelyeket.

[iii] A //vk.com/@-155978878-bbk-dislokaciya-trudovyh-poselkov-bbk-ogpu-na-1934-goda">https://vk.com/@-155978878-bbk-dislokaciya-trudovyh-poselkov-bbk-ogpu-na-1934-goda oldalon vannak felsorolva a Fehér-tenger-Balti-tengeri csatorna épétésére szervezett BBK-táborrendszer munkástelepülései. Ezek között megjelenik a Vero-Guba név, a helyszínt egy Tyikonci nevű helységgel azonosítva, amiről ezt találtam: http://олонецкая-губерния.рф/w/snmone/3632 - magyarán, senki sem tudja, hogy hol volt ez a 4-5 ház. A táborrészleg helye sem biztos, ám a síremlék megvan, attól azért nem lehetett messze.