MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára

könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Talán nincs olyan magyar család, ahol Doberdó, vagy a Don-kanyar földrajzi neve ne csengene ismerősként. Most, január 12-én - Debrecen egyik legpatinásabb katonakegyeleti helyszínén - az 1943-ban bekövetkezett doni eseményekre, az abban résztvevő elődeinkre emlékezünk. Mi történt ezen a napon a 2. magyar hadsereggel?

Honvédeink 1942 végén folyóvédelemre rendezkedtek be a Don kanyarulatában.  A 200.000 fős haderő védelmi szakasza 200.000 méter volt. A harcoló egységek létszáma értelemszerűen kevesebb, hiszen haderőnk kiszolgáló részei fegyveres harcban nem vettek részt, de legalábbis nem készültek harccselekmények végrehajtására. Mínusz 35-42 fok közt mozgott a hőmérő. A fegyverek závárzata befagyott. Nem lehetett fekve maradni az állásokban. A néhol derékmagasságra feltorlódott hó teteje fagyott volt ugyan, de mozgásra azonnal beszakadt. A szembenálló szovjet erők gyalogosainak fehér rejtőleplére és a páncélosok fehérre meszelésére talán nem is volt szükség. Katonáink jelentős része ekkor már hóvaksággal küzdött. Később azt is megtudtuk, hogy akkori fegyvertársaink egyik része már korábban elhagyta védőállásait.

Saját erőink harckészsége - a szélsőséges körülményeknek is köszönhetően -, jelentősen leromlott. A közvetlen harcérintkezőket pedig éppen ezen a napon szerették volna felváltani! A reggel még nyugalmasan telt. Az ellátók a vonalakba vitték a reggeli élelmet, kiosztották a fejadag fél deci pálinkát, amit nagyon sokan akkor ittak utoljára… „Az Uryw-i hídfőből várt orosz támadás 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi és Stalin orgona tűz előkészítés után 10.30-kor megindult.” A támadók élőerőben általában 4:1, tüzérségi eszközökben 10:1 arányt tudtak kialakítani. A harckocsifölény pedig teljes volt. Védelmünk első és egyetlen vonala mögött egyetlen páncélos sem állt hadvezetésünk rendelkezésére. A körülbelül 140–150 páncélosunk - különböző okokból -, mind a hátsó körzetekben csoportosult.

 A nagy nehézségek árán egybentartott alakulattöredékek magukra hagyottan mozgó katlanként harcolva hátráltak. Voltaképpen szinte csak kézifegyverekre, vagy azokra sem hagyatkozhattak. Olyan egységünk is volt, amelyik négy nap alatt 13 alkalommal tört át az újra meg újra köré fonódó szovjet gyűrűn! Mindezt tette minden utánpótlás és minden kommunikációs lehetőség nélkül! Az ekkor keletkezett pontos kárt talán sohasem tudjuk megállapítani. Az anyagi kár 300 millió pengő volt! Állítólag 60-70 000 ezer fő megmenekült. A többiek sorsa szinte ismeretlen. A Don-kanyar történelmünk talán legnagyobb katonai katasztrófája lett! Még rosszabb, hogy az ott történtekről sem beszélt/beszélhetett hosszú ideig senki! Legfeljebb a rádió kívánságműsora emlékeztetett néha a következményekre. (Darvas Iván: Várj reám) Nagyon sokára Nemeskürty tanár úr könyve a Requiem egy hadseregért próbált választ adni néhány felmerült kérdésre, majd Sára Sándor Pergőtűze tisztelgett az egykori katonaelődeink emléke előtt! A magyar hadtörténelem máig egyik legvitatottabb eseménye ami történt. Azonban senki sem vonhatja kétségbe az ott harcoló katonáink bátor helytállását és kitartását!

IMG 8335

IMG 8348Az események áttekintése után a megemlékezési helyünkre is magyarázatot kell adnom. Ahol most vagyunk az: „A helyi katonai kulturális örökség nemzetközi kihatású gyöngyszeme. Digitális feldolgozottsága egyedülálló és példaértékű Magyarországon! Adatfeldolgozásában alakulatunk élenjárt és élenjár. A Debreceni Értéktár része.” Vagyis a debreceni Honvédtemető, Hősök temetője. Három nagy harcunk hősi halottainak nyughelye. Először 1849-ben, majd a Nagy Háború időszakában is kizárólagosan katonatemetőként funkcionált. 1943-ban ismét meg kellett nyitni, hogy a Don-kanyarból városunk kórházaiba került, majd elhalt hősi halottakat befogadja. A még szabad terület azonban többszáz temetést követően betelt. Ezután katonák temetésére Köztemetőnket is igénybe kellett venni. Ebből az időszakból nagy számban találunk eltemetett katonaáldozatokat településünk Izraelita temetőjében is. A katonakegyelet terén szerencsére megváltozott felfogásunkat az is bizonyítja, hogy 2018-ban a debreceni katonakegyeleti helyek a Honvédelmi Minisztérium és Debrecen Megyei Jogú Város nem kis anyagi ráfordításával megújulhattak! Most egy 2018-ban emelt új emlékhely előtt állunk. Felirata egyedülálló Hazánkban. A II. világháború valamennyi áldozata előtt tiszteleg és tisztelgünk mi magunk is! Háborús veszteségeink feltárása napjainkban is folyik. Dandárunk is segíti a Magyar Nemzeti Levéltárt, hogy 680 000 (!!!) második világháborús magyar hadifogoly sorsáról a lehető legtöbb mielőbb kiderüljön. Nemrégiben ugyanis az Orosz Állami Levéltár 680 000 magyar hadifogolyra vonatkozó adattárat adott át magyar partnerének.

Milyen üzenettel szolgál mindez a ma emberének, a ma katonájának? Katonateoretikusok és pszichológusok szerint katonákat, hadsereget vereséggel szembesíteni, arra emlékeztetni nem szerencsés dolog. Nem is célom ezt tenni. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy eskühöz híven cselekedni már-már kilátástalan helyzetben is kell és lehet. Elődeink kitartása szükséges volt ahhoz, hogy mi most rájuk emlékezhessünk! Erre szabályozóink és emberi érzéseink köteleznek bennünket!

Tisztelet a hősöknek!            

Csákvári Sándor

Fotók: Szalka Miklós őrvezető

 IMG 8352