A történelem során Debrecen területén létezett temetők (a mára már felszámolt felekezeti temetők) sok esetben teljeskörűen, kiemelkedően jól voltak dokumentálva, ezekre azonban csak kitartó kutatómunka után derült fény. A katonai kegyeleti kultúra helyszíneinek adatállománya azonban már nem mondhatta el ugyanezt magáról. A felekezeti temetők esetében a pontos adminisztrációt törvények, temetkezési előírások, valamint a személyes kegyelet indokolta. Ezt azonban a társadalmi változások súlyosan megtépázták, a társadalmi érdeklődésből a nemzeti kultúra több szelete is, főleg a XX. század második felében kiesett. (Barna, 2019)

A többségében rossz állapotban fennmaradt katonai kegyeleti helyek adattára eltűnt, vagy jobb esetben lappangott vagy még mindig lappang valahol, azt talán, de inkább sehogyan sem kezelték. A 2000-es évek elején a legtöbb esetben a nem túl jó állapotú, helyenként olvasható sírfeliratok szolgáltak kutatói kapaszkodóként, és csak remélni lehetett, hogy azok eredeti helyükön vannak. Debrecen a hősi halottak nyilvántartása vonatkozásában majd’ tíz évvel ezelőtt az utolsó helyet foglalta el a megyei jogú városok között.

A XXI. század elején magánszemélyek fogtak hozzá a Honvédtemető és Hősök temetője adatfeltárásához. Csákvári Sándor és Papp József kezdeti törekvéseit dr. Mazsu János történész szakmai szakértőként támogatta már a kezdetektől. A könnyebb feladatnak a temetőtörténet felkutatása bizonyult, kiderült ugyanis, hogy az ott nyugvók hiteles adatait a szokásosnál bonyolultabb lesz feltárni. Az elhantoltak három háborús időszak hősi halottai, viszont a kevés fellelhető forrás között a „Nagy Háború” időszakára vonatkozó kéziratos temetőregiszter és  a II. világháború időszakában temetettek anyakönyve és szintén kéziratos regisztere került elő.

A közérdeklődést felkeltve egyre többen (kutatók és teljes települések) kezdték hősi halottaikat keresni Debrecen területén, emiatt a város pedig arra törekedett, hogy a területén eltemetett hősi halottak hiteles adatfeltárását el tudja végezni. A Honvédtemetőből kiinduló törekvés előbb a város katonai kegyeleti helyeire, az utóbbi években pedig már a mai Hajdú- Bihar megyére szélesedett ki. Erre már nem volt elegendő a magánszemélyek által vállalható keret, szervezeti keretekre volt szükség. Kezdetben ez a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete biztosította. A temetők állapotfelmérését már ezen keretek közt, további magánszemélyek bevonásával lehetett elvégezni (például az izraelita temető teljes állapotfelmérését többnapi munkával és rendkívüli alapossággal vitéz Csizmadia József és felesége a temetőgondnok segítségével végezte el).

A kutatások elért eredményeit különböző szakfolyóiratokban publikálták, valamint konferenciákon jelentek meg, ahol előadásokat is tartottak. Például ilyen volt „Az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháború idején” című nemzetközi tudományos konferencia, melyet 2014. október 15-17. között, Moszkvában tartottak, és amely során Barta Róbert az Oroszhadifogoly- és Járványtemetőt mutatta be az „Első világháborús orosz katonasírok Magyarország területén” című blokkban.

A kutatások, elért eredmények publikálására állandó és saját felületet kezdetben az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtárának honlapja, a bocskaikonyvtar.hu biztosított, melynek szerkesztője, később pedig a különböző kiadványok felelős kiadója Martinkovits Katalin könyvtárvezető lett, aki mindezek mellett rendszeres kutató- és publikációs munkákat is végzett. A honlap kiérdemelte a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely és a Magyar Hadtudományi Társaság ajánlását.

A kutatások során kiderült, hogy át kell lépni a város határait is az első világháborús áldozatok felkutatásához, így szükségessé vált a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborúskegyeleti Főosztály szakmai segítsége. A szakmai szervezettel való együttműködés ezek után kutatási terv szerinti munkát igényelt, így ez megkövetelte Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár közös kutatási programjának, az „Elfeledett emlékezet” programnak a létrejöttét. Ez a lépés szükséges volt, mert a tevékenység másfél évtized alatt kinőtte a civil szervezetek kereteit. A kutatócsoport munkáját 2015-től önkéntes műveleti tartalékos informatikus, valamint az ugyanezen évben állományba került megyei hadisírgondozó tiszt is segíti. A munkák alapját a háborús veszteséglisták, a halotti anyakönyvek, ezredtörténetek, hadtörténeti adatbázisok, rendeleti közlönyök, helyi levéltári iratanyagok, továbbá a Hadtörténeti Intézet és Múzeum iratanyaga adta. Az egyre gyarapodó kutatók az adatfeltárástól a lektorig mindent saját költségből álltak, ellentételezés nélkül. Időközben megkezdődött a debreceni katonai alakulatok történetének feldolgozása is.

Megkezdődött egy Debreceni Katonai Emlékhely koncepciójának formálódása Debrecen Megyei Jogú Város és az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár együttműködése révén. 2015. november 18-án írtak alá a gondolat jegyében egy szándéknyilatkozatot, mely aláírása után a Debreceni Katonai Emlékhely nevet a sokkal kifejezőbb Debreceni Militárium elnevezés, a kutatócsoport nevét pedig az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport név váltotta fel. A kutatócsoport tagjai: Beke Gábor nyugállományú pénzügyőr alezredes, Csákvári Sándor kutatásvezető, Farkas Gábor százados, Horváth Attila helytörténész, Ilyés Imre nyugállományú rendőr alezredes, Kiss Róbert törzszászlós, Kohánka István nyugállományú mérnök polgári védelmi ezredes, Korompai Balázs főmuzeulógus, történész, Majoros László mérnök ezredes, Martinkovits Katalin könyvtárvezető, Mata János filmrendező, Papp József helytörténész (Koós Károly-, Podmaniczky-díjas és Debrecen Város Csokonai-díjával kitüntetett). Ez az összesítés a tagokról 2016-os, azóta már sajnos Mata János és Majoros László elhunytak. A kutatócsoport szervezeti hátterét 2016 óta a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete és az Őrváros Közalapítvány biztosítja. A rendszeres szakmai együttműködők közé tartozik a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, a Déri Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és Intézet, Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Hivatal és még sokan mások is. A szakmai támogatók köre folyamatosan bővül az elért szakmai eredményeknek köszönhetően. A kutatócsoport több tagja is elismerésben részesült már munkájáért.

A kutatók legfontosabb szívügye a Debreceni Militárium, különösen azért, mert jelentős részük volt a felújításokhoz szükséges adatfeltárásokban.

A kutatócsoport munkája hiánypótlónak bizonyul, ugyanis a katonai kulturális örökség különleges részét képezi Debrecen tárgyi-szellemi kulturális örökségének. Ez az örökség a város múltjából fakadóan nagy szeletét teszi ki a magyar nemzeti és egyetemes kultúrának, ennek fenntartása, gondozása pedig erősíti a helyi öntudatot és nemzetösszetartó erővel is bír. Kidolgozásra került a „Debreceni Militárium” program, melynek célja, hogy a város és körzetében található valamennyi katonai kegyeleti létesítmény egységesen legyen kezelve, gondozva, valamint hagyományőrző legyen, de a XXI. század infokommunikációs lehetőségeit alkalmazva mutassa be szűkebb-tágabb közönségnek. Továbbá célja a programnak az is, hogy a honvédelmi értékeket, hagyományokat beemeljék nemzetközi programokba, a nemzetközi közösség hadi kegyeleti és hagyományápoló tevékenységeibe bekapcsolódjanak, és hogy az emlékhely oktatási-nevelési célra is alkalmazható legyen a mai fiatalok számára.

Az „Elfeledett emlékezet” Kutatócsoport tagjai rendszeren részesülnek elismerésekben is, melyre igazán büszke az egész csoport.

A szervezett hadisír-gondozásban a Bocskai István Bajtársi Egyesület partnernek bizonyult a város oktatási intézményei mellett. Egy szervezett alkalommal a Honvédtemető és Hősök temetőjében a legnagyobb létszám 230 fő volt. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör középiskolák tanulói számára az 50 órás közösségért folytatott munkaként igazolta és igazolja napjainkban is a hadisír-gondozási feladatokat. A Debreceni Református Gimnázium első éves diákjai minden évben részt vesznek ebben a munkában. A hadisír-gondozási feladatok mellett egy-egy alkalommal „rendhagyó tanóra” is tartozik a programhoz, melyen temető- és településtörténetről hallhatnak, tanulhatnak a résztvevők. A feladatokhoz szükséges eszközöket a debreceni AKSD Kft. biztosítja.

A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumban a temetőgondozás a pedagógiai program és a szabadidős tevékenység részét képezi.

A Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 2. Katonai Igazgatási Központ Hajdú-Bihar megyében végzett munkája során a középiskolás tanulók számára lehetőség van a köznevelési törvényben meghatározott 50 órás közösségi szolgálatot hadisír-gondozási feladatok keretében teljesíteni. A megye középiskolái számára szerveznek gyakorlati tevékenységet, melynek célja a hősi temetkezési helyek, hadisírok és környezetük karbantartása. Ezeken a foglalkozásokon a diákok tanórán kívül, önkéntes alapon vesznek részt, iskolai tanulmányaikhoz nem kapcsolódik. Hősi temetkezési helyek gondozására a Debrecen területén lévő temetőkben van lehetőség, elsősorban a Honvédtemető és Hősök temetőjében, mely a legtöbb hadisírt őrzi, valamint a Köztemető hősi tábláiban. (Farkas & Farkas, 2019)

A foglalkozások célja a honvédelmi és hazafias nevelés, továbbá a hősök és elődeink tiszteletének átadása. A célközönség elsősorban a Kadét Programban5 közreműködő oktatási intézmények 14-18 éves diákjai. A foglalkozások helyszínei adottak, a munkát rendhagyó órák, hely- és hadtörténeti ismertetések színesítik.

Debrecenben a Honvédtemető és Hősök temetője megfelelő helyszín a nemzeti múlt és katonai hagyományok iránti érdeklődés felkeltésére, itt ugyanis a temető meglátogatásának keretében, a helyszínen bemutathatóak a nemzeti és európai történelem sorsfordító eseményekhez kapcsolódó helyi emlékek.

 

5 Kadét program: a Honvédelmi Minisztérium nevelési programja középiskolások számára (Farkas & Farkas, 2019)