A II. világháború befejeződése után a városvezetés nem engedélyezett több temetést a Honvédtemető és Hősök temetője területén, 1945. május 25-i hatállyal lezáratták. Eleinte még rokonok és ismerősök látogatták is a sírokat, de néhány év után a temető feledésbe merült, ezzel együtt pedig a temető karbantartása, gondozása is elmaradt. A természet visszahódította, ami az övé volt: 30-40 év alatt dudva, gaz, fák és bokrok nőttek ott, ahol egykor a gyönyörű, parkosított terület volt. A sírok, az utak eltűntek, és még a kerítést se lehetett belátni, valóságos dzsungel vált a karbantartott, parkosított temetőből. (Majoros, 2019)

1987 tavaszán sok bejelentés érkezett a lakosság részéről a helyőrség-parancsnokságra, hogy a Hősök utcája – Csata utca – Bölcs utca területén megromlott a közbiztonság, a temető területén huligánok, „hippi-bandák” táboroznak. Az üggyel a sajtó is foglalkozott, a városi tanács ülésén pedig a körzet tanácstagja is interpellált. Dr. Ács István, a városi tanács akkori elnöke felhívta Majoros Lászlót, aki akkor debreceni helyőrségparancsnok volt, hogy tartsanak egy megbeszélést a temetőnél, temetőben uralkodó állapotokról. A városi tanács elnöke azt mondta akkor, hogy a város háromszázezer forintot tud fordítani a temető felújítására, és a felelősöket is kijelölték hozzá: „dr. Debreceni Ferenc általános elnökhelyettes, dr. Kovács Lászlóné a pénzügyi szolgálatok és Péterné Baranyai Mária a művelődési osztályról tartották a kapcsolatot a parancsnoksággal.” (Majoros, 2019, old.: 149)

Majoros László a honvédség részéről Zuggó Gábor alezredest bízta meg a temető állapotának felmérésével, a legszükségesebb munkák elvégzésének mértékéről, valamint ezek várható költségéről való jelentéssel. A felmérések elvégzése után kiderült, hogy több ezer takarítási munkaóra, favágó és tuskóhúzó gépek, több száz szállító gépkocsi és még rengeteg egyéb eszköz szükséges a feladat elvégzéséhez, melyre a városi tanács anyagi kereténél nagyobb összegre lett volna szükség. A város ezt azonban nem tudta biztosítani, nem volt rá nagyobb költségvetési keret.

Helyőrség-parancsnoki beosztásánál fogva Majoros László értekezletet hívott össze a 28 Debrecenben állomásozó katonai alakulat parancsnokának, valamint a tűzoltóság, a mentőszolgálat és a két, városban állomásozó szovjet katonai alakulat parancsnokait és politikai helyetteseit is. Az ülés során ismertette a városi tanács kérését, meglepetésre pedig a résztvevők hatalmas lelkesedéssel álltak az ügy mellé, és állították, hogy el kell végezniük a munkát. A maga lehetőségeivel mindenki támogatással és segítséggel biztosította a helyőrség- parancsnokot. Ekkor felmerült a társadalmi kapcsolatok mozgósítása is, például sok civil vállalat, nagyüzem, erdészet került képbe.

A tervező-szervező munka csak ezek után indult el, melyet az Oláh István Légvédelmi Kiképző Központ teljes személyi állomány, a tiszti- és tiszthelyettesi kar, mindenki, „aki élt és mozgott” nagy lelkesedéssel teljesített. A munkát továbbra is Zuggó Gábor alezredes és csapata vezette és irányított. Jelentkeztek azonban önkéntesek is, aki nem csak munkával, de pénzzel, anyaggal, munkagépekkel, üzemanyaggal és jó ötletekkel segítették a munkálatokat.

A legnagyobb segítséget a tűzoltóság munkatársai jelentették az emberi munkával, a fűrészgéppel és az üzemanyaggal. A szovjet hadsereg tehergépkocsival, szerszámokkal és üzemanyaggal támogatott. A debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek a vasas munkákat, az Üvegipari Szövetkezet pedig a kopolitüveget biztosította a felújítási munkák során. A vésnökök a sírkövek felújítása során végeztek felbecsülhetetlen értékű munkát. A Debreceni Parkerdészet tette lehetővé az 55 darab kiszáradt jegenyefa eltávolítását tuskófúró gépek biztosításával. A Temetkezési Vállalat archívumából előkerült temető-törzskönyv hatalmas segítség volt, valamint a vállalat igazgatója, Tronka István szakmai tudása is rendkívül hasznosnak bizonyult a temetőrendezés során, melyek nélkül a feldúlt sírok helyreállítása lehetetlen lett volna. A munkákban a Déri Múzeum is részt vállalt, és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban is sok ide vonatkozó dokumentum került megtalálásra, melyeknek fellelése és értékelése elsősorban Varga Júlia nyugalmazott főkönyvtáros, helytörténész érdeme. Munkája nélkül sok okmány és adat maradt volna homályban. A felújítást végző csapat a budapesti Hadtörténeti Múzeumtól és a Déri Múzeumtól kapott dokumentumok alapján rendezték be a Hősök mauzóleumát. Töll László, muzeológus anyagi támogatása mellett szakmai munkája is nélkülözhetetlen volt. A közreműködők lelkesedését látva meg is fertőződött, az itt folyó munkák ugyanis nagy lökést adtak számára, később pedig neves hadtörténész lett belőle.

Az elvégzett felújítási és rendezési munkákról Zuggó Gábor alezredes fényképalbumot készített, melyet az 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokának adott át és azóta is a dandár csapatmúzeumában őrzik azt.

A temető rekonstrukciója és bemutathatóvá tétele során részt vevő sok száz sorállományú és hivatásos katonának, továbbá a hozzájuk csatlakozó felsorolt és névtelen civileknek köszönhető, hogy a Honvédtemető és Hősök temetője újra látogathatóvá vált. Akkor még nem gondolhatták, hogy ők teremtik meg az alapot a 21. századi igényeknek megfelelő korszerűsítésnek. A résztvevők önzetlen és alázatos munkája példaértékű és a katonai kegyeleti  múltra tiszteletére tanító hatással van a jelen és a jövő katonái számára.

A temetőben nem csak párnakövek jelzik az ott nyugvók helyét (forrás: saját fotó)

Feliratok:

1. kép: Itt nyugszik Borbély Sándor 3. honvéd 1896-1916 Született Nádudvaron Béke poraira! Származott Borbély Sándor és Piros Rozalia szülőktől. Emelé apja: Borbély Sándor

2. kép: E sírkövet emele a szomorodott szivű özvegy Ács Nagy Ágnes igen szeretett néhai férje Terebesi Sutha Mihály meghült hamvai fölé, ki is született padai lelkész néhai Terebesi Sutha Mihály és Kövi Mária kedves szüleitől az 1795-ik évben. A kora özvegységre jutott anya által a Debr. fő iskolában jól kiképzett ifju a polgári pályán is mint 23 évig választott polgár s 10 évig egyházi fő-pénztárnok siker-dusan folytatta életét, míg nem az 1853-ik év jul 7-kén élte 59-ik évében a halál angyala jobb világba szollítá 1856

3. kép: Itt nyugszik Aulik János cs. kir. 101-ik gyalog ezred vitéze. Hősi halált halt 1915. jan. 30. életének 32-ik évében. Áldás poraira! E sírkövet emeltették bánatos szerető szülei.

A következő felújítás 2018-ban egy pályázatnak köszönhetően valósult meg, mely során nem csak Honvédtemető és Hősök temetője katonasírjai kerültek megújításra, hanem a Köztemetőben lévők is, valamint a Hatvan utcai temetőben egy emlékpark kiépítésére és egy emlékmű rekonstruálására is sor került. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum célul tűzte ki az ország első világháborús hadisírjainak és hősi temetőinek rendbetételét a Nagy Háború centenáriumának⁴ alkalmából. A cél elérése érdekében Debrecen városa az elsők közt volt, aki elképzeléseit benyújtotta a méltó emlékhelyek kialakítására.

Párnakövek (forrás: saját fotó)

Az 5. Bocskai István Lövészdandár együttműködésével a felújítás első ütemében 2023 első világháborús párnakő került kicserélésre. A második világháborús sírokat rendbe tették, továbbá a sírkert teljes kertészeti és műszaki felújítása is megtörtént. (Internet5)

A temető területe természetvédelmi terület, így biztosítják a védelmét (forrás: saját fotó)

A második ütem alatt a hősök panteonja (Hősök mauzóleuma) kapta meg a neki szánt, méltó felújítást. A temető Magyarország egyik legszebben rendbehozott temetője lett, mely méltó nyughelyet biztosít az itt nyugvó tizenhét nemzet hősi halottai számára.

A Honvédtemető és Hősök temetője területén volt valamikor Csige tava, mely azért néha, pontosan kétszer jött elő ismét. Egyszer, amikor a Bölcs utcai házakat építették, másodszor pedig 2017 novemberében, amikor a temetőben munkálatok folytak. Ezen munkálatokat csak 50 centiméteres mélységig engedélyezték végezni. Csige tavának területén azonban a munkák során elsüllyedt egy targonca, így derült rá fény, hogy a „tó” ismét előbukkant – mesélte el Csákvári Sándor a beszélgetésünk alkalmával.

A temető ünnepélyes átadására 2018 novemberében került sor.

„A halott katona már nem ellenség, nyugodjon bárhol a világban, mindenütt megérdemli, hogy megemlékezzünk róla” – hangzott el a mondat az átadási ünnepségen Benkő Tibor, honvédelmi miniszter beszédében.

Temetői látkép (forrás: saját fotó)

⁴ centenárium: (itt) az 1. világháború százéves évfordulója