7

3-as honvédszobor (forrás: saját fotó)

A 3-as honvédek és népfelkelők szobra legalább másfél évtizedig állt a Honvédtemető és Hősök temetőjében. Ez a szobor Márton Ferenc festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező egyetlen olyan fennmaradt szobra, melyet egyedül készített, sajnos azonban igen hánytatott sorsa volt. 1940. május végén felállították, de soha nem volt ünnepélyes avatása, mert a szoborbizottság az akkori háborús politikai helyzetben nem kívánta megtartani az avatóünnepséget. (Csákvári, Majoros, & Martinkovits, 2019)

A magyar királyi 3. honvéd gyalogezred már a háború elején hatalmas veszteségeket szenvedett. Bajtársaik halálát látva a hármas honvédek 1915. augusztusában elhatározták, hogy ettől az időponttól egészen a békeállomásra való bevonulásig minden havi illetményük 30%-át egy emlékmű felállítására fogják fordítani. 1919. márciusának végéig összesen 13100 korona gyűlt össze, 1923-ban pedig a volt 3. honvéd és 3. népfelkelő gyalogezred tisztjei bajtársi egyesületet alakítottak és elhatározták, hogy közös emlékművet állítanak elhunyt bajtársaik számára a városban. Az emlékmű felállítására a Petőfi teret jelölték ki.

Szoborbizottságot alakítottak, és tovább folytatták a pénzgyűjtést, azonban az 1929-ben kirobbant világválságban a teljes összeg értéktelenné vált. A válság lecsengése után kezdtek ismét gyűjtésbe, a szoborbizottság és a város között pedig végeláthatatlan egyeztetések indultak az elhelyezéssel kapcsolatban – a Petőfi téren volt a hármas honvédek laktanyája, ezért állíttatták volna oda. A szoborbizottság kétszer is, 1938-ban, majd 1939-ben hirdetett pályázatot az emlékmű elkészítésére, melyet végül Márton Ferenc nyert meg – a debreceni születésű Medgyessy Ferenc alulmaradt.

„Ez a leverhetetlenség szobra. A magyar honvéd végigverekedte a világháborút, de makacs vitézsége nem törött meg. Itt áll, körülnéz, keresi, hát ki van még a világon ellenünk?! Ruháját durván mintáztam, legyen olyan, mintha most került volna ki a sáros lövészárokból. Sok impressziót gyűjtöttem. Láttam honvédeinket menetelni, izzadni, verekedni, elesni Galicia, Szerbia, Doberdó csataterein. Ez itt az örökké küzdő magyar lélek. Magyar művész hivatása odatartani ezt a lelket a tömegek elé: lássátok!”

(Márton Ferenc nyilatkozata, Új Magyarság, 6. évf. 178. sz. 1939.08.06. p. 4.)

A nyolc méter magas, monumentális szobor elhelyezését végül a Tisza István Tudományegyetem karolta fel, egyetemközeli helyre, a Nagy Lajos király térre állították fel. Márton Ferenc beletörődött a végleges helyébe. A szobor környéke nem volt túl forgalmas, azonban a művész úgy vélekedett, mivel az egyetem megépült ott, és a Nagyerdő azon része kiépített lett, a város arra fog terjeszkedni és erre fog járni a jövő egyetemi ifjúsága, akik számára az emlékmű hosszú időn át „MEMENTÓ” és „BÁTORÍTÓ” lesz a férfiasságra, hazaszeretetre, áldozatkészségre.

A 3-as honvédek és népfelkelők emléke nem maradt hosszú ideig az eredeti helyén, ugyanis 1961-ben a helyére került Kiss István hasonlóan monumentális Proletár szobra, a szoborral együtt pedig még a tér neve is lecserélődött. A leverhetetlenség szimbóluma a Köztemető hátsó részébe került. A jelenleg rendelkezésre álló forrásokból nem derül ki, hogy mikor állították fel egy alacsonyabb talapzatra a Honvédtemetőben, de Boross Sándor vörös márvány, 1949. augusztus 2-ára emlékező emlékműve mögött magasodva volt hivatott hirdetni a 3. honvéd és 3. népfelkelő gyalogezred dicsőségét.

A temető feledésbe merülésével együtt a szobor is elfelejtődött, a temető a karbantartás hiánya miatt rendezetlenné vált. Az 1987-es felújításkor a tervekben a 3-as honvéd szobor már nem kapott helyet. Majoros László mérnök ezredes kérelmére, és mivel a városi tanács nem tartott igényt a szoborra, a Kossuth Laktanya újonnan kialakított emlékparkjába szállították, ahol azóta is vigyázzák, hogy a 3. honvéd és 3. népfelkelő gyalogezred emlékműve az utókor számára fennmaradjon. A szobrot valamikor a II. világháború alatt lövés érhette – látszanak is lövedékbecsapódások nyomai, – ami miatt a bronzszobor belsejében szabadon jár a levegő, ott is korrodál; és dülöngél.