Debrecen a századfordulóra virágzó nagyvárossá vált, a fejlődés és az építkezések még az új évszázad második évtizedében is töretlenek voltak. Azonban ezeket az új, nagyszabású létesítményeket a város kénytelen volt a „Nagy Háború” szolgálatába rendelni. A háború valóságos katonai kórházvárossá változtatta Debrecent, nagyon sok intézményt alakítottak kórházzá: a Böszörményi úton a honvéd csapatkórház, közös hadsereg csapatkórháza, Békessy Béla és Doberdó utca között a „Ferencz Szalvátor” és nyulasi barakkok, a Szoboszlói úti Salétrom laktanya, Mikepércsi úti régi csapatkórház, valamint a Gilányi laktanya katonai célokra épült. Ezek mellett például még katonakórház lett a református Kollégium és az ispotálytelepi diakonisszaképző, a katolikus piarista főgimnázium, az állami főreáliskola (mai Fazekas Gimnázium) és még sok más intézmény. (Papp, 2019)

A hátországban létesült katonai kórházak közül csak Debrecenben 1914 novemberétől 1916 áprilisáig több, mint százötvenezer katonát ápoltak, akik közül már ebben az időszakban közel hatszázan haltak meg. Az összesen 22 kórházban a közös hadsereg soknemzetiségű, sokvallású katonája egymás mellett várta a gyógyulást, a hősöket is megkülönböztetés nélkül temették el a város temetőiben. Újabb több ezer halott került így a XX. század második évtizedében a debreceni földekbe. Az ő elhelyezésükre jött létre a Köntösgát északi legelőin az Orosz hadifoglyok temetője, ahol az 1925-ben felszámolt nyulasi barakktemetőből átkerült „525 hősi halott és orosz hadifogoly”-jal együtt 2352 katona sírját őrzik.

A mai Bartók Béla út északi oldalán felépült császári és királyi csapatkórházban (mai Kenézy-kórház telepe) sok sebesült és megbetegedett katonát gondoztak a világháború alatt. Az itt elhunyt soknemzetiségű katonahősök és áldozatok nyughelyeként a közelben lévő, lezárt Honvédtemetőt bővítették az egykori Csigedomb nyugati oldalán lévő laposabb területekkel. Ez a bővítés mindegy 8000 m2-es volt, területén pedig a sírsorokat I-től X-ig számozott sírtáblákkal jelölték meg. Ezt a területet Hősök temetője néven különböztették meg, valamint a régi és új temetőrész jobb megközelíthetősége érdekében ekkor látták el a Honvédtemető utcát szilárd burkolattal. 1917-ben ismét bővíteni kellet a területet, az ekkor hozzáadott 5700 m2-t kisajátítással vette birtokba a város. A hősi halottak majd’ folyamatos búcsúztatásában eleinte még három öreg negyvennyolcas honvéd is részt vett.

10

I. világháború hősi emlékoszlop (forrás: saját fotó)

Egy 1930-as évekbeni területleltár szerint a temető közel 19 ezer m2 területén több ezer, a világháború következtében elhunyt katonát temettek. A sírokon elhelyezett fejfákon, majd később párnaköveken jól látható az itt nyugvók vegyes nemzetisége, bár az akkori szokások szerint az idegennyelvű neveket leegyszerűsítették, magyarosították. Az I. világháború többi hősi halottját a város felekezeti temetőiben is helyezték örök nyugalomra, és például az 1932-ben bezárt Hatvan utcai temető elkerített hősi sírjait egészen a második világháborúig gondozták.