A Honvédtemető és Hősök temetője a város másik, lényegesen nagyobb önálló katonai temetője. 1849-ben még Muszkatemető, azután Honvédtemető, majd az első világháborútól Honvéd és Hősök temetője néven ismert. Az 1849. augusztus 2-ai végzetes debreceni ütközet magyar honvéd és orosz cári halottait temették ide, ezután pedig majd’ hét évtizedig zárva voltak kapui, nem temetkeztek ide, azonban mindkét világháború alatt megnyitották a városban elhunyt katonahősök számára. (Papp, 2019)

A következő fejezet során részletesen bemutatom a temetőt, létrehozásától egészen napjaikig terjedően.

5

A temető kapuja (forrás: saját fotó)

„A sírkert emberemlékezet óta temető. Az 1849. augusztus 2-i ’Debreceni csata’ után szükségtemetőként vették igénybe. Ettől az időtől „Muszka temető”, majd Honvédtemető néven ismerte a városi közvélemény.

A Nagy Háború kezdetétől Debrecen kórházaiban meghalt, különböző nemzetiségű katonákat előbb a város felekezeti temetői fogadták be. 1915. január 20-án nyitották meg számukra a Hősök temetőjével kibővült Honvédtemetőt.

Betemetések 1919-ben, sőt szórványosan a két háború közötti időben is voltak. A II. világháborúban ismét a helyi kórházakból, majd a hadifogolytáborból temettek ide elsősorban német és magyar katonákat.” – a Honvédtemető és Hősök temetője kapuján olvasható szöveg.