Debrecen városának első köztemetője, a Köztemető 1932. július 15-én nyílt meg, először ezt a város civil lakossága számára hozták létre. A benn kialakított erdei sétányok között családi és egyéni temetkezési helyeket hoztak létre, önálló felekezeti parcellákat nem is alakítottak ki. A megnyitással egyidejűleg bezárt református és katolikus temetőkből is elkülönítés nélkül temették át új sírhelyükre szeretteiket a leszármazottak. Ezt a rendet a második világháború eseményei írták felül, ugyanis a város katonai temetői gyakorlatilag már beteltek ekkorra, így a Köztemető egyes részeit különítették el az elhunyt katonák számára. Részben a temetőt fenntartó város saját elhatározás alapján jelölt ki parcellákat a hősi halottak eltemetésére, így jött létre például az 1944. június 2-i légibombázások áldozatai, valamint a magyar hősi halottak sírkertje. Később a győztes szovjet sereg saját döntése alapján jelölt ki és vett használatba temetőrészt saját halottai elhantolására. (Internet2)

A Köztemető kifejezetten katonai sírkertjein kívül számos másik parcellában is találkozhatunk katonai sírokkal. Bár a temető csak 1932-ben nyílt meg, jó néhány 1848/49-ben harcolt nemzetőr, honvédtiszt nevével is találkozhatunk, akik a szabadságharc bukása után visszatértek polgári foglalkozásukhoz (volt köztük például zenész, gyógyszerész, prédikátor, orvos és polgármester is). Olvashatjuk olyan első és második világháborús hősök nevét is, akik nem biztos, hogy itt nyugszanak, de családjuk állított itt emléket számukra. Vannak itt katonák, akik a város szülöttei, vagy nyugdíjba vonulásuk után maradtak Debrecenben. De találkozhatunk első világháborús ezredparancsnokokkal, debreceni állomásparancsnokokkal is, akik egykor ismert, megbecsült személyei voltak a városnak. Sírjaik azután kerültek át a Köztemetőbe, hogy a felekezeti temetők bezárásra kerültek.

A temetőben vannak a két világháború közötti időszakban elhunyt katonák maradványai is. Találunk olyan, a „nagy háborúból” hazatért hősöket, akik a temető megnyitása után hunytak el. Itt nyugszik a 2-es honvédhuszárok parancsnoka, a 3. népfelkelő gyalogezred parancsnoka, valamint Debrecen háziezredének, a 39. gyalogezrednek a parancsnoka is. Nem csak a parancsnokok, de az egykori 39-esek, 3-as honvédek és 2-es huszárok nyughelye is a temető. Van, akinek díszsírja van, míg mások – akiknek nem volt hozzátartozója – pedig a temető üzemszerű működésének „estek áldozatául”.

A Köztemető katonasírjainak feltárásakor sokkal nehezebb volt a kutatók munkája, mint a Honvédtemető és Hősök temetője, valamint a felekezeti temetők esetében. A második világháború után ugyanis a háború ideje alatt létesült katonatemetők és -sírok egészen más megítélésben részesültek, mint a Nagy Háborút követő időkben. A temetőben fekvő négy nemzet közül kettőről – magyarok és németek – a háborút követő időszakban próbáltak megfeledkezni. Azonban meg kell említeni, hogy a pártállam időszakában sem számolták fel ezeket a számukra nem kívánatos sírokat. A győztes oldal sírjai azonban ezekkel szemben ápoltak és szépek voltak, mégis a helyben fellelhető források ezekről a sírokról adják a legkevesebb információt.

A kutatás elsődleges célja (mely a debreceni Honvédtemető és Hősök temetője, valamint a város egykori és meglévő felekezeteit bemutató digitális kiadvány folytatásaként indult) az 1945-ben kialakításra került XXI. tábla, mely a magyar hadifoglyok nyughelyéül szolgál, a XV/3. tábla, mely a légitámadásokban meghaltak sírjait rejti, az úgynevezett „bombázottak parcellája”, a IX. táblában lévő román katonák tömegsírja, XVI/A táblában lévő szovjet sírkert lett volna. A munka előrehaladtával azonban kiderült, hogy az 1932-ben megnyílt Köztemető nem csak ebben a szűk időspektrumban tartalmaz katonasírokat. Miután ezek kiderültek, bővíteni kellett a vizsgálatot, és mivel eredetileg is a temető akkori teljes területében kellett gondolkodni a katonasírokkal kapcsolatban, így célszerűvé vált a harci események következtében meghalt civilek listába vétele is. Ezzel együtt került meghatározásra kutatás időintervalluma, mely az ország hadba lépésétől, 1941. június 27-től 1946. év elejéig terjed. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a hozzátartozók által a háború után a Köztemetőben eltemetett katona áldozatok nem fogják a kutatás részét képezni, mert sok esetben nem feltétlenül jelentette a sírkövön szereplő név, hogy alatta ott is fekszik a hazaszállított hős. A család csak emléket akart állítani az elhunytnak a távol nyugvó hősüknek.

Az adatfeltárás során a temető főkönyvei, táblakönyvei és névmutatói szolgáltak elsődleges forrásul, melyben nagy pontossággal adták meg a magyar, német és polgári áldozatok temetési helyét, valamint a sír későbbi sorsát (exhumálás2, felszámolás, rátemetés stb.). A szovjet és román katonák esetében azonban ez már nem volt ilyen egyértelmű, ugyanis halottaikat maguk temették el ideiglenesen a város határában vagy Debrecen belterületének számos pontján. A sírok adminisztrációját is ők vezették. Arról, amikor ezen katonák maradványai később a Köztemetőbe kerültek, semmilyen adat nem lelhető fel a nyilvántartásokban. A szovjetek a rájuk jellemző gyanakvás és titoktartás miatt nem szolgáltattak adatokat.

A Köztemetőben magyar katonákat először a XIV/B táblába temettek, azonban innen valószínűleg exhumálások történhettek, ugyanis ma már csak egy katonasír található itt. 1942- től a XVI/B táblába temették a meghalt hősöket. Ebben a táblában is csak néhány katonasír látható, melyek a később elhalt és oda temetett hozzátartozók miatt maradtak fent, így a sírokon a katonasír jelleg már nem mutatkozik.

1

Bombázottak sírkertje

(forrás: http://dkth.erda.hu/hu, letöltve: 2022.04.18.)

Az 1944-es szövetséges légitámadások következtében elhunyt katonákat már a XV/3. táblába első felébe temették, melyet ma már a „bombázottak parcellájaként” tartanak számon. Lehetőség volt ezen halottak esetében is, hogy a hozzátartozók családi sírba temessék hőseiket, vagy Debrecenből elszállítsák őket. A temetkezés általános szabályai miatt számolni lehetett azzal, hogy a nyugvási idő letelte után, ha nem váltja meg senki a sírhelyet, akkor bármely sír felszámolásra kerülhet. Azonban valami kimondatlan védettség miatt a bombázottak XV/3. tábláján még a pártállami idők alatt se történt sírfelszámolás, de családi kérésre ebből a táblából is lehetett exhumáltatni, áttemettetni a hozzátartozót. Ebben a táblában nyertek végső nyughelyet azon katonák is, akik az 1944. októberében lezajlott harcok során estek el.

A XXII. tábla egy része ma a Köztemető térképén „Magyar hősök” néven szerepel. Ide temettek el 16, az októberi harcok során elhunyt magyar katonát, valamint 1945 és 1949 között Debrecenbe érkező betegségben, legyengüléstől meghalt hadifoglyokat.

A XV/3. tábla magyar katonasírjai közül mára már csak kevés maradt meg, mivel 1997-ben a Német Hadisírgondozó Népszövetség dolgozói a város akkori vezetésével és a temető üzemeltetőjével való egyeztetések során megegyeztek, hogy a nem gondozott katonasírokat az úgynevezett Békeparkba, a budaörsi német-magyar katonatemetőbe exhumálják.

A Köztemető területén a magyar katonákon kívül elhantolásra kerültek még német, román, szovjet, valamint ideiglenesen amerikai katonák is. A németek többségét a XV/3. táblában, a bombázottak parcellájában temették el. Az itt eltemetett német katonasírok közül mindössze csak háromnak volt sírköve, melyet az elesett családja állíttatott. Az 1997-es exhumálások alkalmával itt már nem figyelték, hogy a sír ápolt-e vagy sem, az összes német betemetett kiemelésre került a parcellából, és Budaörsre szállították. Az exhumálás ellenére a sírkövek ott maradtak, mintegy emléket állítva az itt nyugodott német katonáknak. A XXII. „Magyar hősök” táblájába is temettek el német katonákat (2. sor 25., 26. és 19. sír), melyek kihantolása is tervben van.

Az itt fekvő román katonákról nem sok fellelhető információ van, annyi biztos, hogy van egy 31 holttestet tartalmazó tömegsírjuk a IX. táblában. Nevek azonban nem szerepelnek a sírkövön, és a temető nyilvántartásaiban sincsenek adatok. Ha a katonák a városért folyó harcban estek el, akkor minden valószínűség szerint a Vörös Hadsereg kötelékében harcoló „Tudor Vladimirescu” önkéntes gyalogos hadosztály és a 3. hegyi hadosztály katonái nyugodhatnak itt. A tömegsíron kívül három román katonát temettek el a ma már nem létező XIX/2. és XIX/4. táblákban. Az ő esetükben valószínű, hogy ezen táblák felszámolásakor áttemetésre kerültek a tömegsírba. Egy román katona, aki a Poroszlay út 68. alól került exhumálásra, a XV/3. táblában lett eltemetve. Itt fekszik egy hadnagy, Romulus Spolotek, akiről több fellelhető adat nincs. A szovjet katonák közé, a XVI/A táblába hét, valamint szovjet katonák sírjába további négy román katonát temettek. Ez utóbbi négy katona valamilyen oknál fogva hadifogolyként van feltüntetve (ekkor már a román hadsereg a szovjetekkel közösen harcolt, ezért ennek ki kéne zárnia a hadifogoly státuszt).

A szovjetek a Debrecenért folytatott harcok során nagy veszteségeket szenvedtek, azonban ezekről a közelmúltig nem kerültek nyilvánosságra adatok. A szovjetek azonban igenis nagy odafigyeléssel vezették veszteségi nyilvántartásaikat. A veszteségi adatok mintegy egyharmadát az elesettek, kétharmadát a sebesültek adták, a hadifogságba esett katonákat azonban nem tartották számon, gyakorlatilag nem is létezett náluk a fogalom, az elesettekhez kerültek a nyilvántartásban.

A harcok során elesetteket a város határában vagy belterületén, rögtönzött katonatemetőkben hantolták el. Ilyen volt például a mai 4-es számú főút és a Vedres-dűlő kereszteződésében az 1944. október 10-i harcokban kilőtt három harckocsi parancsnoka (Iovlev százados, Melkonov hadnagy és Zajcev hadnagy), valamint rajtuk kívül további tizenegy legénységi állományú szovjet katona sírja.

A Köztemető XIX/3. táblájába temettek nyolc szovjet hadifoglyot, akik vélhetően 1944. augusztus 7–24. között betegségben hunytak el. Az izraelita temetőben is fellelhető egy szovjet katona sírja, akiről szóbeli közlés alapján ismert, hogy a közelben gyilkolták meg, azért temették a helyszínhez legközelebb eső temetőbe. A veszteségi adatbázisban azonban hősi halála helyeként Hajdúhadház szerepel, mely megkérdőjelezi a sírkövön szereplő adatokat.

A Köztemetőben voltak ideiglenesen elhantolt amerikai katonák is, akik az 1944. június 2- án lezuhant bombázó áldozatai voltak (a 11 fős legénységből 7-en vesztették életüket). Őket a temető XVIII. tábla 6. sorának 5. sírjába temették. A táblát azóta feldarabolták, így a valamikori sír helyzete nehezen határozható meg. 1946. április 10-én az Amerikai Katonai Misszió Sírfelkutató Osztálya exhumálta a sírokat és átmenetileg a budapesti amerikai katonai temetőben temette el. Két amerikai hősi halottat nyugat-európai amerikai gyűjtőtemetőben, a másik öt repülőt a hozzátartozók hazavitték az USA-ba és családi sírhelyben helyezték örök nyugalomra.

A Köztemetőben összesen 778 magyar katona került elhantolásra, melyből ma 242 párnakővel, 36 pedig sírkővel jelölt sírhelyen nyugszik, így sírjuk ma is felkereshető. Több sír azonban felszámolásra került, vagy exhumálták a maradványokat Budaörsre, illetve sok halottat hozzátartozóik szállítottak el Debrecenből.

A légitámadások során összesen 898 katonai és polgári halottat temettek el, az ekkor meghalt magyar és német katonák közül pedig 127 főt exhumáltak Budaörsre. Az októberi harcok alatt vagy annak következtében eddig 401 civil halottat azonosítottak. Sírkővel jelölt sírban 406 fő, párnakővel jelöltben pedig további 297 fő nyugszik. Jelenleg 300 olyan halottnak nem található a sírja, akinek nyughelyét a temetése óta felszámolták. 81 főt a hozzátartozók szállítottak haza, 80 halott pedig ismeretlen helyen nyugszik. Öt halott teste eltűnt a légitámadások során, további négy katonát pedig a Honvédtemetőben helyeztek végső nyugalomra.

Napjainkra már csak három német katona sírja maradt a Köztemetőben a körülbelül 234 elhantolt közül. A szovjet tömegsírban további 142 német hadifogoly került betemetésre a magyarok mellett. Exhumálások során a nyilvántartásokból kiderült, hogy azok kis számban egyeznek a kihantolt maradványokból megismert adatokkal.

A szovjet és román haderőből összesen 1358 szovjet és 33 román került itt betemetésre. A szovjetek közül azonban 653 katona nem szerepel sem nyilvántartásban, sem emlékművön.

Az adatfeltárás, az újabb források keresése nem állt le, valamint a lappangó dokumentumok felbukkanása alapján az eddigi adatok újraértékelése napjainkban is folyik.

2Exhumálás: kihantolás, újratemetés egy másik sírba vallási, kegyeleti stb. okból