könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

A Bruszilov offenzíva volt a cári haderő utolsó nagy támadása és utolsó nagy sikere. A történetírás a Monarchia veszteségeit 600 000 főben állapítja meg, de vannak források, amelyek 975 000 főben adják meg a dunai birodalom hadseregéből kiesett katonák számát.

1916 nyarán minden fronton egyszerre indítanak támadást a központi hatalmak ellen, így azok a tartalékaikat képtelenek lesznek egyszerre egy helyen bevetni. A britek és franciák júliusra a Somme folyó mentén kívánták megindítani „nagy offenzívájukat”, Cadorna tábornok az olasz vezérkar főnöke az Isonzó mentén készült minden eddiginél nagyobb támadásra, míg a cári Oroszország a keleti hadszíntéren készült a gyengébbnek tartott osztrák-magyar csapatokra lecsapni a gőzhenger módszerével. Az antant számított Románia hadba lépésére is, hatalmas területi engedményeket helyeztek kilátásba a kis országnak a Monarchia hátbatámadásáért.

Az események azonban felülírták a terveket. 1916. február 21-én megszólalt a német tüzérség a verduni erődrendszer alatt és megkezdődött Falkenhayn álma, a francia hadsereg felőrlése. A verduni vérszivattyú folyamatosan felemésztette a francia haderőt és Joffre tábornok a francia vezérkar főnöke kénytelen volt szövetségeseit sürgetni, hogy a nyárra tervezett offenzívájukat mihamarabb indítsák meg. A helyzetből adódóan a készülő somme-i offenzívához sem tudtak elegendő francia csapatot összevonni. Az offenzívát július 1-jén tervezték megindítani.

A francia kérésre leggyorsabban az orosz cári haderő reagált. A cári vezérkar több tervet dolgozott ki, de végül Bruszilov lovassági tábornok terve nyerte el a cár tetszését. A tábornok sok elemet átvett a német és a francia harceljárásokból. Például a rohamcsapatok alkalmazását, beszivárgást és a rövid, de pontos pergőtüzet. Mivel az offenzíva kezdetén komoly erősítésekre nem számíthatott, a támadó hadosztályok arcvonalszakaszát kb. 2,5 km szélességűre csökkentette (a szemben védekező osztrák-magyar hadosztályok arcvonalszakasza kb. 12 km volt). Megközelítő állásokat építettek ki rejtve, így 65-90 m-ről indulhatott támadásra az orosz gyalogság.

A támadás 1916. június 4-én indult mintegy 400 km-es arcvonalon. Az osztrák-magyar csapatok több ponton visszaverték a támadókat, de több esetben még a pergőtűz alatt a rohamcsapatok hatoltak be az osztrák-magyar állásokba és a gránátbiztos fedezékekben kézigránáttal végeztek a védőkkel. Így szenvedett hatalmas veszteségeket a székely cs. és kir. 82. gyalogezred, vagy a felső – magyarországi cs. és kir. 29. tábori vadászzászlóalj. A sikeresen védekező ezredek sem jártak több szerencsével. A megsemmisült, vagy visszavonult csapatok állásaiból a még kitartókat „felsodorították”, vagy bekerítették a támadók. Így járt például a kassai m. kir. 11. lovashadosztály, melynek harcoló részei a lövészárkokban lettek körbezárva és fogságba ejtve.
Ilyen nyitány után az offenzíva kimenetele sem lehetett kétséges. A déli szárnyon az osztrák-magyar 7. hadsereg a Kárpátok lábáig vonult vissza, az 1. és második hadseregeket nem érte nagyobb támadás, míg északon a 4. hadsereget jelentősen visszaszorították. A 2. és a 7. hadsereg közé ékelt német Déli hadsereg vissza tudta verni a támadókat. A 4. és 7. hadseregek kudarca miatt azonban vissza kellett venni az arcvonalat. Az oroszok helyenként több mint 100 km-et is előrenyomultak. A foglyul ejtett osztrák-magyar katonák száma meghaladta 200 000 főt! A Linsingen seregcsoport ellentámadása, a tehermentesítő támadás késlekedése és kudarca miatt az offenzíva június végére kifulladt. Bruszilov erősítéseket is csak későn kapott, július 28-án tervezte felújítani az offenzívát. Az újabb támadás azonban kudarcot vallott. Ennek több oka is volt. A június 4-i offenzívára kiképzett és az azt végrehajtó egységek kivéreztek. Az erősítésként érkező csapatok felkészítésére nem volt idő és a támadást a Bruszilov által kidolgozott, illetve átvett harceljárások nélkül kellett végrehajtani. A várt eredmény, ezúttal elmaradt. A harctevékenység, főleg a déli szárnyon, még szeptember végéig folytatódott.

A cs. és kir. 27. gyaloghadosztály
A cs. és kir 27. gyaloghadosztály, hivatalosan K.u.K. 27. Infanterietruppendivision a kassai székhelyű VI. hadtest állományába tartozott békeidőben. Kiegészítését is erről a területről kapta. A hadosztály gyalogságát két gyalogdandár jelentette, egyenként két – két gyalogezreddel. A császári és királyi gyalogezredek 4 gyalog zászlóaljjal rendelkeztek, de a legtöbb ezred egy zászlóalja hegyi kiképzésű önálló zászlóaljként még békeidőben Bosznia Hercegovinában állomásozott, mint megszálló erő. Ezek a zászlóaljak a háború végéig önállóak maradtak. A zászlóaljak négy századból és egy géppuskás szakaszból álltak. Ekkor kezdődött meg a gyalogsági ágyús szakaszok felállítása, 37 mm gyalogsági ágyúkkal. A fenti időszakra csak egy szakaszt sikerült felállítani, a cs. és kir. 34/I. zászlóalj állományába került. Szeptember 26-án érkezett a harctérre cs. és kir. 34. gyalogezred aknavető és „nehéz gránátvető” osztaga. Az aknavetőket ekkor még az árkászok kezelték. Valószínűleg ezeket a nehézfegyvereket a többi három gyalogezred is ebben az időszakban kapta meg. Az ezredeknek volt még egy „ezred utászosztaguk” is. 1915-re a kiterjedt lövészárokrendszer fenntartására és a távbeszélő szolgálat ellátására ez más kevés volt, ezért 1915 végén a 34-eseknél felállítottak egy távbeszélő szakaszt és egy műszaki századot.

Cs. és kir. 53. gyalogdandár:

  • Cs. és kir. 25. „Edler von Pokorny” gyalogezred (Az ezred I., II., és III. zászlóaljai szolgáltak a keleti hadszíntéren.
  • Cs. és kir. 34. Wilhelm I. Deutscher Kaiser und König von Preußen gyalogezred: A kassai „Vilmosbakák” I., III., és IV. zászlóaljukkal vettek részt az északi hadszíntér harcaiban.

bruszilov1
Császári és királyi 34. gyalogezred levelezőlapja (Forrás: magánarchívum)


Cs. és kir. 54. gyalogdandár:

  • Cs. és kir. 67. Freiherr Kray gyalogezred: Az ezred 1860-ban alakult. A háború kitörésekor az ezred I., II., és III. zászlóaljai Bécsben voltak, csak a IV. zászlóalj volt Eperjesen. Az ezred Eperjes háziezrede volt és mind a négy zászlóaljával az északi harctéren volt.

    Bruszilov2
    Császári és királyi 67. gyalogezred képeslapja (Forrás: magánarchívum)

  • Cs. és kir. 85. von Gaudernak gyalogezred: A 85-ösök 1883-ban alakultak. A háború kitörésekor az ezredparancsnokság, az I. és a IV. zászlóaljak Lőcsén, a II. zászlóalj Máramarosszigeten, a III. zászlóalj Rogaticában állomásozott. Az ezredet a köztudat máramarosi ezredként tartotta meg a háború után.

A cs. és kir 27. gyaloghadosztály ezredeinek tűztámogatását a hadosztály alárendeltségében működő cs. és kir. 27. tábori tüzérdandár látta el.

Cs. és kir. 27 tábori tüzérdandár:

  • Cs. és kir. 27. tábori ágyús ezred: a cs. és kir. 16. tábori ágyúsezred átszámozásával jött létre. Állományába 4 üteg tartozott, ütegenként 6 löveggel. A tábori ágyúk a továbbra is a 8 cm 5/8M tábori ágyúk voltak. Békeidőben az ezred Losoncon állomásozott.
  • Cs.és kir. 27. tábori tarackos ezred: a kassai cs. és kir. 6. tábori tarackos ezred összevonásával és átszámozásával jött létre, 6 üteggel, ütegenként 6 löveggel. Az ezred ekkor már a korszerű 10 cm-es 14M tábori tarackkal volt felszerelve.
  • Cs.és kir. 27. nehéz tábori tüzérezred: az ezred a háború alatt alakult, 1915 decemberében rendelték el a cs. és kir. nehéz tábori tüzérezredek felállítását. 1915 decemberében a megszűnő cs. és kir. 6. nehéz tábori tarackos osztály 3. ütegéből megalakult a cs. és kir. 27. nehéz tábori tüzérezred 1. nehéz tábori tarackos ütege. A löveganyaga is kérdéses, hiszen lehetett korszerű 15 cm 14M nehéz tábori tarack, vagy a vártüzérségtől átvett elavult 15 cm 99M, vagy 99/4M tarack. Valószínűleg, a tárgyalt időszakban az ezred ütegei még szervezés alatt álltak.

 

A 406-os magaslaton

Bruszilov6

Kilátás a 406-os magassági pontról. A fasor a Lemberg-Brody országút, előtte a „szürke” földhányás az osztrák-magyar első vonal (Forrás: magánarchívum)

A teljes tanulmány itt olvasható.

Szarka Levente