enfrdeitptrues
könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Steinfeld István (1891. augusztus 31-?) és családja évtizedekig stabilan birtokolták Debrecen első adófizetői helyét. A 19. század közepe óta Debrecenben élő család nemcsak a gazdálkodás ágaiban, hanem az élet sok egyéb területén is igyekezett kiemelkedni, és eredményeikkel környezetük javát szolgálni. Az eredetileg terménykereskedelemből vagyonossá lett család az 1870-es évekre saját nagybirtokot alakított ki Debrecen és Balmazújváros között. Steinfeld István édesapja, Mihály már mintagazdasággá alakította azt, és országos hírnévre tett szert eredményeivel. Vagyonából sokat áldozott jótékonyságra birtokán és Debrecenben, az ő tevékenységéhez kapcsolódóan jött létre Nagymacs települése. Steinfeld István édesapja méltó örököse kívánt lenni. Neveltetése és szerepvállalásai is az ő példáját követték.

Steinfeld István 1891-ben született Steinfeld Mihály és Holitscher Lujza gyermekeként. Szülei egyetlen felnőttkort megérő gyermekeként és egy hatalmas gazdálkodói vagyon örököseként édesapja korai, váratlan halála meghatározó volt neveltetésében.

kastely

Macs, uradalmi kastély, 1960 k.

1909-ben érettségizett a Református Főgimnáziumban, jeles eredménnyel.

1909/10-ben a Budapesti Egyetem joghallgatója, majd gazdasági akadémiát végzett és Angliába ment tanulmányútra. Itt ismerte meg feleségét, Dorothy Margaret Garman-t, egy Yorkshire-ből származó, ekkor már Londonba települt orvoscsalád leányát. (1886. Slingsby, York–?)

Gyermekeik: Mihály István Henrik gazdálkodó (1914. december 4., London–?) gazdasági akadémiát végzett, majd 1936-tól a családi birtok működtetésében vállalt szerepet.

István Dr. (1916. október 27., Budapest–?)  a debreceni Tisza István Egyetemen végezte jogi tanulmányait.

Róbert Vince (1919. június 22., Clarens, Svájc – 1944. augusztus 13., Hannover) 1937-ben érettségizett, bátyjaihoz hasonlóan az Ev. Református Főgimnáziumban, majd Angliába ment, ahol a második világháború idején repülőtisztként szolgált a Royal AirForce 101. bombázószázadánál.

Fiai 1937-től a Selényi nevet használták.

Portre

 

Steinfeld István 1914 őszétől a cs. és kir. 12. huszárezredben zászlósként kezdte szolgálatát, élelmezési vonatparancsnok-helyettes, majd -parancsnok. Innen hadnagyként az 1. századhoz került, hírszerző járőrparancsnokként szerzett érdemeiért 1915. július 24-én Károly Ferenc József főherceg kitünteti. Október elején bátor és rendkívül körültekintő viselkedéséért másodszor nyerte el a Signum laudist. December 6-án a vadászkülönítmény parancsnokául nevezték ki, és ekként szolgált 1917. december 17-ig, amikor (1916 októbere óta) már főhadnagyi rangban végleges felmentést kapott, gazdasági okok alapján. Az ezredalbum kiváló tisztként emlékezik meg róla.

ezredjelveny

1915

„Május 13-án az ezred ellenséget nem találva vonult tovább északra s elérte Dobromil város mellett fekvő Michowát. Az 1. század (Nemes-tóthi Szabó kapitány) Strwiaz völgyében kelet felé Chyrów irányában mint hírszerzőkülönítmény ment újra előre. A század reggel 4 órakor indult el, Steinfeld István hadnagy, mint előjárőr az ellenséget üldözve gyorsan haladt előre Kroscienkó Terlo és Starzawán. Még a délelőtt folyamán 118 foglyot ejtett, kik ellenállás nélkül megadták magukat; mind több és több fogoly gyűlt össze úgy, hogy már elegendő ember hiányában nem is kisértethettük őket, megkellett elégednünk azzal, hogy fegyverüket elvéve visszaküldtük őket saját csapataink felé. Starzawánál a különítménynek újra rövid tűzharca volt az ellenséges hátvéddel, amely minden hidat, azonkívül az útunk mellett vezető Sanok-Chyrówi vasútvonalon, minden őrházat és állomás-épületet felgyújtottak úgy, hogy az egész vidék lángban állott. Chyrówot kozákok tartották megszállva, rajvonaluk a város nyugati szélén levő bakowicei templomdombon volt beásva. Steinfeld hadnagy gondolkozás nélkül megrohamozta az állást, át is törte, erre a kozákok egy része lóra ülve elhagyta az állásokat s kelet felé elvágtatott. Steinfeld elfoglalta a várost s elfogta az éppen menekülésre készülő hatalmas orosz kórházat 600 beteggel, 4 orvost, egy tábori papot, az egész ápolószemélyzetet, az egész vonatot és 46 vágómarhát. Az 1. század közben az áttört rajvonalt lovasrohammal megtámadva a védők nagy részét foglyul ejtette, úgyhogy aznap a 12. huszárezred 1 százada 1970 foglyot ejtett és elfogott egy teljes orosz kórházat. Steinfeldet ezért utóbb a Signum laudissal, Nemestóthi Szabó kapitányt pedig a másodszori signummal tüntették ki.”

Csoportkep

 

Június 12: „Steinfeld István hadnagynak mint hírszerző járőrparancsnoknak sikerült lvanowce mellett az oroszok állása mögé jutni, ahonnan a Dniesteren túli ellenséges vonalat jól megfigyelhette s kitűnő jelentést küldhetett; ezért úgy gróf Bothmer német és báró Leonhardi osztrák-magyar tábornoktól nagy dicséretet kapott.”

„Július 24-én a trónörökös, Károly Ferencz József főherceg látogatta meg az I. lovashadosztályt. Reggel 8 órakor Jeziorko mellett állt fel díszszemlére a 7., 12 és 14-ik huszárezred lóháton, a 4 ik huszárezred a lövészárkokban maradt. A trónörökös megszólítással tüntetett ki minden egyes tisztet, altisztet és huszárt, akik már valamily kitüntetést viseltek s mindenkitől megkérdezte mily fegyvertényért kapta azt? Végül a legújabban beérkezett kitüntetéseket tűzte fel saját kezűleg az illetők mellére; az ezredből Polgár főhadnagy, Polnisch és Steinfeld hadnagyok nyerték el ilyképen Ő fenségétől kitüntetéseiket még korábbi fegyvertényeikért.”

Október 8.: „A Galuzia melletti ütközetben Steinfeld István hadnagy, Szalánczy Lajos tiszthelyettes és Kovács Dezső őrmester tüntették ki még különösen magukat, mint hírszerző járőrparancsnokok. Steinfeld hadnagy bátor és rendkívül körültekintő viselkedéséért a Signum laudist kapta másodízben. Meg kell említenem még Steinfeld hadnagy „Hála" nevű lovát is, ez a derék állat teljes 24 óráig volt szünet nélkül szolgálatban gazdája alatt, ez idő alatt egyetlen egyszer sem evett és csak egyszer ivott, s e roppant teljesítmény dacára is vígan vonult gazdájával Maniewiczybe, hol végre megpihenhetett.”

„December 6-án az I. lovashadosztály egy ú. n. vadászkülönítményt állított fel, parancsnokául Steinfeld István hadnagyot nevezték ki. A vadászkülönítmény az egyes ezredekből odavezényelt lovasokból (összesen 32) állott, feladatuk volt, hogy egyes merész vállalkozások és, rajtaütések által az ellenfelet állandóan nyugtalanítsák, az orosz vonal erejét megállapítsák, valamint foglyokat ejtsenek. Steinfeld vadászkülönítményével a tél folyamán néhány igen sikerült vállalkozást hajtott végre az orosz előőrsök ellen és minden alkalommal a hadosztályparancsnokság dicséretében részesült.”

A csaták szüneteiben megrendezett lovasversenyeken is kitüntette magát: 1915. augusztus 20-án Obydownál a 4. helyet, 1916. május 14-én Serchowó mellett öt díjat (a legtöbbet) nyert díjugratásban.

Steinfeld István neve 1919-től tűnik fel a legtöbb adót fizetők listáján. Ekkortól élénk szerepet vállal a helyi társadalmi, gazdasági, sport- és politikai életben, mindamellett főként gazdaságát igyekszik elismertté tenni. Ő már elsősorban hússertés-tenyésztéssel és dohánytermesztéssel foglalkozott, és ekként az 1920-as évek végére mint országosan elismert szakembert tartották számon.

1928. május 26. Az I. Országos Dohánytermesztési Kiállításon kiemelt kiállítóként szerepelve a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara díszoklevelét nyerte el.

Nagymértékű dohánytermesztés mellett többféle növény termesztésével foglalkozott, pl. ún. Fleischmann-féle zabbal, lennel is. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara fajta-összehasonlító kísérleteiben is részt vett a fejlődés érdekében. Birtokán saját kereskedelmi malmot létesített. Bérleményeivel együtt 4571 kat. holdon gazdálkodott.

A település fejlődési változatait jól mutatják a harmadik és negyedik katonai felmérés térképei.

A birtokon 1930-ban 491 fő lakott, ebből 204 fő keresőként volt regisztrálva. Ugyanekkor Nagymacs birtoktól független lakossága 167 fő volt, amelyből 59 fő volt kereső.

Nagymacs helytörténetéről érdemes megtekinteni a Nagymacsi kalendáriumot.

Társadalmi tevékenységei széles köréről és mértékéről árulkodnak tisztségei:

– Értékes közéleti tevékenységéért elnyerte a magyar királyi kormányfőtanácsos címet, 1917-től 1929-ig első adófizető, majd a debreceni törvényhatósági bizottság örökös tagja lett.

– A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tagja, a kereskedelmi és ipari növénytermesztési bizottság, apró háziállat-tenyésztési bizottság, szövetkezeti hitel- és biztosításügyi bizottságok és a Debreceni és  Hajdúvármegyei  Kertészeti Egylet  elnöke,  a  Tiszántúli Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet debreceni törvényhatóságot képviselő tagja.

–  Az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Balmazújvárosi Takarékszövetkezet igazgatósági tagja, a Debreceni Első Takarékpénztár igazgatósági tagja.

– Az 1927. október 24-én alakult Debreceni Múzeumbarátok Körének társelnöke a kezdetektől, Sesztina Jenő mellett, Löfkovits Artúr igazgatósága idején, 1929-ig.

– A Debreceni Sportrepülő Egyesület választmányi tagja (1931–). A Tiszántúli Automobil Club választmányi tagja, saját autójával időnként versenyzett is

– A Debreceni Torna Egylet ügyvezető elnöke, majd 1930-tól 1939-ig elnöke volt. 1939-ben örökös tiszteletbeli elnökké nevezték ki.

– A Magyar Birkózók Szövetsége keleti területi elnöke 1933-tól. A Kerület 1921-ben kezdte meg működését, de nem önálló alakulatként működött. 1933-ban került bejegyzésre, és elnöke az ekkor bekövetkezett tisztújítástól az 1940-ben bekövetkezett ideiglenes szüneteltetésig Steinfeld István.

A korábbi világgazdasági válság mellett 1938-ban Steinfeld Istvánt súlyosan érintette a Debreceni Első Takarékpénztár csődpere, amelynek főrészvényese volt. A bírósági eljárás végül anyagi kérdéseket nem vizsgált. Steinfeld István következő évben már nem szerepelt a tovább működő Takarékpénztár igazgatósági tagjai között, a korszak kiéleződő politikai helyzetében egyre inkább visszavonult a közélettől is. Bár a sportéletben betöltött elnöki pozícióit 1938–1939-ben még megtartotta, a háború idején a legtöbb egylet, szövetség tevékenységét szüneteltetni volt kénytelen.

A család 1942-ben még a birtokon élt, de az államosítások, földosztások az ő sorsukat is megpecsételték. 1949–50. folyamán a macsi Kossuth Termelőszövetkezeti Csoport tulajdonába vették földjeiket, és még 1948-ban sor került az iskola kastélyba költöztetésére is.

A család történetével bővebben ez a tanulmány foglalkozik.

Czeglédiné Dr. Lovas Enikő könyvtáros