könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Amikor ráleltem Horváth Attila: 1945-46-ban Debrecen közterületein exhumált katonák és civil áldozatok[1] című (a címre kattintva olvasható) anyagára, eszembe jutott nagymamám, aki elmesélte, hogy a házunk udvarán, a Tímár utca 52. szám alatt is volt egy eltemetett katona. A listában viszont nem találtam meg az itt ideiglenesen eltemetett katonát. A Tímár utcában csak a 48. szám alatt van feltüntetve egy eltemetett német katona.

kivagat

Az adatbázis vonatkozó részlete

Sajnos, akik ténylegesen tanúi voltak az eseménynek, már nem élnek. Néhány akkori ottlakó leszármazottját sikerült elérnem, az ő szüleik, nagyszüleik, illetve nagymamám elbeszélését felelevenítve igyekszem összefoglalni 78 évvel ezelőtti eseményt.

Nagymamám, illetve a szomszédok elmesélése szerint egy súlyosan sérült katona szinte beesett kapun, segíteni akartak neki, de pár perc múlva meghalt. Ez közvetlenül a debreceni küzdelem befejezése előtti napokban történt, a pontos keltezésre senki sem emlékszik. Amikor jobban megnézték a katonát, kiderült, hogy két lövés is érte. Az egyik lövés a lábán volt, a másik a tüdő táján. Az egyik ott lakó, az 1. világháborút megjárt férfi szerint nem golyó okozta a sérüléseket, hanem repesz. Ezen állítólag vitatkoztak a lakók. Az emlékek szerint kb. 30 év körüli lehetett. Csak pisztoly volt nála, de az másnap reggelre eltűnt.

Úgy tudták, hogy a Werbőczy (ma Iparkamara) utca és Deák Ferenc utcasarki iparkamarai épületben német katonák voltak, így úgy gondolták, hogy onnan menekülhetett. Állítólag nem egyedül volt, mert amikor beesett, a kapu mellett lakó egy másik férfi hangját is hallotta, aki valamit németül kiáltott, de az tovább szaladt, szerinte az is sérült volt.

Először szólni akartak a hatóságnak, de féltek kimenni. Csak másnap temették el az udvaron. Annak idején nagymamám megmutatta a helyet is ahol el volt temetve a katona, az utolsó fáskamra mögött. Valamikor tavasz elején kihantolták és szállították el.

Érdekesség, hogy az 1950-es évek közepétől, kb. az 1960-ás évek közepéig minden október közepén egy szál rózsa volt a kapura tűzve egy nagyon vékony német nemzetiszínű szalaggal átkötve. Soha senki nem nyúlt hozzá, általában a téli hóviharok, a nagy szél tüntette el.

Sajnos 78 év után csak ennyi emlék maradt meg a történetből.

timarutca 46 52

Térképrészlet: Borsos-féle városrendezési térkép, 1930.

Nálam jobban hozzáértők szerint „az kihantoltak között nem egy olyan katona van – gyakorlatilag nemzetiségtől függetlenül – ahol az exhumálás helyszíne nincs megadva, ezekről forrás hiányában gyakorlatilag soha nem fog már kiderülni, hogy a maradványaik honnan lettek felszedve és betemetve a Köztemetőbe.”[2]

Ezek szerint az udvarunkban ideiglenesen eltemetett katona is valahol a Köztemető fái között pihen névtelenül.

Köszönöm a segítséget Csákvári Sándornak, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárja kulturális részleg vezetőjének és Horváth Attila helytörténet kutatónak!

 

[1] In: Debreceni Köztemető - Katonák. MH 5. BILDD Könyvtára, Debrecen, 2016.

és bocskaikonyvtar.hu/vesztesegkutatas/adattar/130-1945-46-ban-debrecen-kozteruletein-exhumalt-katonak-es-civil-aldozatok

[2] Horváth Attila szíves közlése