258 évvel ezelőtt ezen napon hívták életre Debrecen egykori háziezredét, a császári királyi 39. gyalogezredet. Erre emlékeznek ma a Bocskai-dandár 39. lövészezredének katonái. Hende Csaba honvédelmi miniszter 2011-ben adományozta nekik a legendás ezred hadrendi számát, és zászlóját. Azt a zászlót, amely egykor a hős ezred katonái számára jelentette az együvé tartozás, a bajtársiasság szimbólumát. Egy zászlónak is van története, s ez szorosan összefügg a mögötte haladó "névtelenek" tetteivel.

Mottó: 

"Mit számít, hogy kié voltatok,
Turulok, keresztek, csillagok,
Ami értünk harcolt, valamennyi jel,
Mindent, amit nem felejtek el,
Mindent, amiért szívünk dobogott,
Sávok, színek, tiszta lobogók,
Mit számít, hogy hányféle mocsok,
Száradt meg és fakult el rajtatok."
(Vas István: Zászlók)

Az év végéhez közeledve mindannyian hajlamosak vagyunk elkészíteni az évünk leltárát, legalábbis megközelítőleg átgondolni az évben történteket. Reggel, -meglepetésemre- Vas István mottónak választott verse jutott eszembe. Kicsit később pedig példaértékű tanárom, Führ Lajos (1930-2013), a kiváló történész pár gondolata idéződött fel bennem. Különösen mikor March Bloch (aki a tanár úr példaképe volt!) történetszemléleti érdemeire és munkásságára hívta fel figyelmünket. Amit akkor természetesen nem értettem... Most viszont az "1.0" módosítással jelen írás címéül választom a talán legismertebb munkáját. Nem plagizálás szándékával, hanem tiszteletem jeléül!
tortenelem1Még nem jutottam a kávéig, amikor a 39. gyalogezred jutott eszembe. A régi is, meg az új is. Ünnepi sorakozóra vagyok hivatalos. Igyekszem minél jobban megismerni mindkét gyalogezredet. 2011. február 4-énDebrecenben a Nagytemplom előtt a honvédelmi miniszter a debreceni székhelyű 5. Bocskai István Lövészdandár 1. lövész zászlóaljának adományozta a legendás 39. császári és királyi gyalogezredzászlaját, valamint a történelmi katonai hadrendi sorszámát. Az ünnepségen mind a honvédség, mind Debrecen város a lehető legmagasabb protokollal képviselte magát, ahogy az egy ilyen rendezvényhez illik. Azóta már negyedik alkalommal készülünk az ezredszületésnapra, aminek az eltelt rövid időtartam alatt is hagyománya született. A valamikori 1. lövészzászlóalj pedig mindenben igyekszik méltónak bizonyulni nagynevű elődjéhez.

Magam is hozzá szeretnék az ünnephez járulni, ha úgy tetszik "ajándékot hozni", ha nem is csupán a magamtortenelem2 érdeméből, de a rendelkezésünkre álló források és dokumentumok alapján mindenképpen. A 39. gyalogezred korábbi ezredzászlójának maradványaival rendelkezik a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A zászlórestaurálás előkészületeiként restaurálási terv, meg árajánlat is született, ami érdekes lehet számunkra. A tárgyleírás szerint ennek a sárga zászló "születési éve" : 1859. „egylapos kétoldalas zászló, szövött széllel és középcímerrel. A cs.- kir. 39. (Don Miguel) gyalogezred zászlóalj zászlaja, amelyet kitüntető ezredzászlóként használtak…" Rúdon lévő egylapos, kétoldalas zászló. Ezt a zászlótípust 1859-től szőtték. A rúdra aranyozott sárgaréz szögekkel rögzítették. 

tortenelem3  tortenelem5

tortenelem4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A zászló teljes mérete: szélessége:132cm, hossza:180 cm. Rövidebbik oldalát szögelték a rúdra, a rúdon további selyemtöredékek vannak. Sárga selyem alapra applikált brossírozással készített kétoldalas osztrák címerrel. A zászlót vörös fekete és ezüst, szövött, lángnyelvekből álló sáv keretezi 10,5 cm szélesen, három oldalon varrással rögzítve a zászlólaphoz. A zászló erősen sérült, hiányos, szennyezett."[1]

Természetesen tartozik hozzá zászlórúd is (három darabra törve). A rúd festése vörös, fekete, ezüst harántcsíkolt. A zászlócsúcs hiányzik. No meg egy valamire való zászlóra előbb-utóbb szalag, vagy szalagok is kerültek. A 39-esekére nem akárkié!

tortenelem6

A zászlószalag kétágú, a felirat szerint a Sándor orosz nagyhercegről elnevezett 39. gyalogezrednek Elisabeth Amália Eugénia adományozta 1886-ban. Szégyen, nem szégyen, segítséghez kellett fordulnom… Eszerint Elisabeth Amália Eugénia nem más, mint korának egyik legszebb asszonya: Ferenc József felesége Sisi!
A szalag mindkét oldalán gótbetűs felirattal hímzett. (Dem K.K Infanterie Regimente Alexis Großfürst von Rußland No. 39., továbbá „E. Krickl Schweiger K.K. Hof. Liefer Anten Wien")

Forrásunkat természetesen restaurátor szakmai alapossággal készítették el, én csak azokat a részeket emelem ki, amelyek talán nem csak nekem jelentenek meglepetést! Kezdem azt is érteni, miért nincs a jelenlegi zászlón még egyetlen szalag sem! Túl magasra tették korábban a mércét…
Ha hihetünk a helyi lapok tudósításainak, akkor az ezred 1886-ban új zászlót is kapott, a Debreczen-Nagyváradi Értesítő már januárban tudósít a hírről:

„Katonai zászlószentelés Debreczenben. Nagyszerű ünnepélynek lesz színhelye városunk a tavasz folyamában. A 39 ik ezred, melynek zászlójából csupán egy tenyérnyi maradt meg, új zászlót kap, melynek felszentelése alkalmából az összes zászlóaljak újból felesküsznek. Az ünnepély fényének emelésére már eddig is nagyszabású intézkedések történtek a rendező bizottság - mely magában egyesíti a 39-ik ezred összes fő- és törzstiszteit - részéről." (Debreczen-Nagyváradi Értesítő 44. évf. 4. szám 1886. január 24.)

Februárban tovább fokozza a várakozást: „A 39-ik gyalogezred zászlószentelési ünnepélye, mely mint már említettük, a nyár folyamában fog városunkban véghez menni, illetékes körökben már is nagy hullámokat ver. Az ünnepély — melyhez hasonló fényűt keveset látott városunk közönsége — az eddigi költség-előirányzat szerint mintegy tízezer forintba fog kerülni. A zászlószentelés alkalmával kilátás van, hogy őfelsége a király is városunkba jő, esetleg pedig az uralkodóház valamelyik tagja fog jelen lenni." (Debreczen-Nagyváradi Értesítő 44. évf. 8. szám 1886. február 21.)

Majd májusban tudósít arról, hogy a régi zászlót a katolikus templomban helyezték el.
„Zászló-elhelyezés. A 39-ik gyalogezred régi zászlója egy díszszázad és a katonai zenekar kivonulása mellett, tegnap reggel helyeztetett el a helybeli róm. kath. templomban. A zászlón mely I. Ferencz idejéből való, Erzsébet királyné őfelsége által ajándékozott díszes szalag van. Az új zászlófelszentelési ünnepélyre nagyban folynak az előkészületek." (Debreczen-Nagyváradi Értesítő 44. évf. 22. szám 1886. május 30.)
Ekkor előkerült Ferdinand Mayer százados, az ezred történetét megalakulásuktól, 1756-tól 1875-ig bemutató könyve. Ebből kiderült, hogy nem ez volt az első zászlószalag, amit Sisi, a népszerű császárné adományozott a 39-eseknek. Az ezred 1856-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból 1856. szeptember 7-én szervezett nagyszabású ünnepségen zászlószalag adományozásra is sor került. Erzsébet császárné egy kék színű ezüsttel gazdagon hímzett szalagot kötött az 1. zászlóalj zászlójára, a 2. zászlóalj hasonlóan pompázatos, de vörös színű, arannyal hímzett selyemszalagot kapott, adományozója a királyi fenség Dom Miguel von Braganza hercegnő volt.

tortenelem7Forrás: Ferdinand Mayer: Geschichte des k.k. Infanterie-Regimentes Nr. 39, gegenwärtig Großfürst Alexis von Rußland, von seiner Errichtung 1756 bis Ende 1875., Bécs, Hof und Staatsdruckerei, 1875.p. 474

Térjünk vissza az elsőként említett szalag adományozásának időpontjára, 1886-ra. Az ezred vagy a Custozza csata 20 éves, vagy fennállásuk 130 éves évfordulójára kaphatta. Miért emlékezetes számukra a Custozza csata, a porosz-osztrák-olasz háború észak-itáliai frontjának front legnagyobb ütközete? Az ezredkönyvükből ez is kiderül. Albert főherceg vezette déli hadsereg terve szerint a Veneto felé vonuló olasz seregcsoportot dél felől megkerülik, majd elszigetelik és megsemmisítik. A bekerítés terve meghiúsult, és Veronától délnyugatra Custozza nevű kis település mellett csaptak össze az ellenséges haderők. A Monte Croce meghódításáért heves harc bontakozott ki. A hegycsúcsra történő előrenyomulás közben a 39. gyalogezred katonái halált megvető bátorsággal mentek neki az olaszoknak. Az első rohamnál összezavarták őket, közben egyes oszlopok már elérték a hegycsúcsot, nekimentek az olasz ütegeknek, véres kézitusában verték vissza a nekik rohanó gyalogos és lovas ellenséget. A 39-esek azonban semerről sem kaptak támogatást, az olaszok folyamatosan új és új erőket zúdítottak a magára hagyott magyar ezredre. A hegymászástól kimerült, erősen megfogyatkozott ezred kénytelen volt visszavonulni Staffalo völgyébe. Nem csak a 39-eseket szorították vissza az olaszok, ugyanígy járt az utánuk rohamozó 63. majd 19. ezred is. A Monte Croce-ról leszorított 39-esek mindhárom zászlóalja újra egyesült. 3 óra tájban csak azt látták, hogy az olaszok visszavonulóban vannak, ez az osztrák haderő centruma, és jobb szárnya előrenyomulásának volt köszönhető. Az ütközet osztrákok győzelmével ért véget. A 39-esek Custozza-nál hozott véráldozata: 24 tiszt és 570 ember a legénység közül.
A csata után 1 évvel, 1867. április 17-étől elrendelik, hogy minden sorgyalogezrednek csak két zászlója lehet. A fehér „Leibfahne" a törzshöz tartozó három zászlóalj közül a 2. zászlóaljnál, még a sárga színű a 4. zászlóaljnál maradt.

tortenelem9
Forrás: Ferdinand Mayer: Geschichte des k.k. Infanterie-Regimentes Nr. 39, gegenwärtig Großfürst Alexis von Rußland, von seiner Errichtung 1756 bis Ende 1875., Wien, Hof und Staatsdruckerei, 1875. p. 623

A 4. zászlóaljnál maradó lobogó avatása 1853. augusztus 18-án történt. Az uralkodó születésnapján adományozta a zászlóaljnak, a szalagot pedig Júlia von Schulzig bárónő, a 2. ezredtulajdonos felesége ajánlotta fel. Az ezred parancsnoka, Dondorf ezredes ebből az alkalomból magyarul szólt az egybegyűltekhez.

tortenelem10
Forrás: Ferdinand Mayer: Geschichte des k.k. Infanterie-Regimentes Nr. 39, gegenwärtig Großfürst Alexis von Rußland, von seiner Errichtung 1756 bis Ende 1875., Wien, Hof und Staatsdruckerei, 1875. p. 464

1872. október 21-e ismét emlékezetes nap a 39-esek történetében. Ekkor hirdették ki ünnepélyes keretek között, hogy Ferenc József augusztus 17-én kelt döntése nyomán a 2. zászlóalj sárga színű zászlaját használhatja a törzs alá rendelt három zászlóalj ezredzászlóként (Leibfahne). Azt a zászlót, amely az egykori (1866 Custozza) hősi tettekre emlékezteti az ezredet.

tortenelem11
Forrás: Ferdinand Mayer: Geschichte des k.k. Infanterie-Regimentes Nr. 39, gegenwärtig Großfürst Alexis von Rußland, von seiner Errichtung 1756 bis Ende 1875., Wien, Hof und Staatsdruckerei, 1875. p. 646

Az ezredkönyvből még más is kiderült. Több császári királyi gyalogezred, így a 39-esek is a forradalom és szabadságharc oldalán harcoltak. 1848-ban a szerbek felkelők ellen a délvidéken, de '49 januárjától az 1. és a 3. zászlóalj a 112. és 116. honvédzászlóaljként harcolnak tovább. A 3. zászlóaljbeliek egyrészt a saját ruháikat tartották meg, másrészt a nekik adott honvéd trikolórzászlót egy szekéren hurcolták magukkal. Nem tiszteletlenségből, csak nem tudtak megválni a saját zászlójuktól, ami számukra egy jelkép volt, amire felesküdtek. Állítólag Kossuth személyesen hívatta Tiszafürednél magához, hogy meggyőzze őket, de neki sem sikerült elérni, hogy megváljanak a drága kincstől, amit annyi bajtárs vére áztatott, és aminek a nyelét kétszer is meglőtték a franciák elleni harcban. Igaz-e vagy sem? Nem tudjuk, de úgy szól a történet, hogy a zászlót a Világosi fegyverletétel elől is sikerült elrejteni, inkább elásták, mintsem az oroszok kezére adják. Bár későbbi próbálkozásuk, hogy megtalálják, sikertelen maradt.

tortenelem12
Forrás: Ferdinand Mayer: Geschichte des k.k. Infanterie-Regimentes Nr. 39, gegenwärtig Großfürst Alexis von Rußland, von seiner Errichtung 1756 bis Ende 1875., Wien, Hof und Staatsdruckerei, 1875. p. p. 436

Az ezredkrónika szerint már megalakulásuk után alig 40 évvel kiérdemelték zászlójukra az arany medált. 1799-ben az ezred a második koalíciós háborúban találja magát, annak az itáliai haderőnek a tagja, amelyet Kray Pál altábornagy vezetett. A Kray vezette seregek március 25-31-e között Legnanonál és Veronnál visszaszorították az ellenséget, április 5-én pedig fényes győzelmet arattak a franciák felett. Krayt dicsőséges teljesítményéért táborszernaggyá nevezték ki, és 1799. április 30-án többök között a következőkről tudósította Őfenségét: „…Végül a Nádasdi 39. gyalogezred mindhárom ütközetben különösen bátor és vakmerő harcával tüntette ki magát, őket követte az utolsó ütközetnél április 5-én a 13. Reisky gyalogezred, ezzel kiérdemelték zászlójukra az arany medált." 

tortenelem13
Forrás: Ferdinand Mayer: Geschichte des k.k. Infanterie-Regimentes Nr. 39, gegenwärtig Großfürst Alexis von Rußland, von seiner Errichtung 1756 bis Ende 1875., Wien, Hof und Staatsdruckerei, 1875. p. 242

„Habent sua fata vexilla. A zászlóknak is megvan a maguk sorsa."[2] Egy tárgy, fa és szövet- vagy selyemdarab, de közösségek, országok, nemzetek jelképévé lesz. Megszületik, tisztelik, véráldozatokat hoznak érte, végül elfeledik. Egy zászlóra a jelenkorban élők sohasem úgy tekintenek, mint azok, akik abban a korban éltek, amikor világra jött.


Csákvári Sándor, Martinkovits Katalin


[1[ Toth Ilona Csilla: Állapotfelmérés, restaurálási terv és árajánlat Kézirat. Debrecen, Déri Múzeum 2013
[2] Somogyi Győző: Magyar hadizászlók. Bp., Cser K. 2011. p. 5.