könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Magyarország területén 1944 őszétől, a front vonulásához köthetően folyamatosan alakultak meg a hadifogoly-gyűjtőtáborok. Csak a trianoni Magyarország területén több mint 50 ilyen gyűjtőtábor létezett, ezekben a becslések szerint úgy 380-400 ezer katona, és legalább 150 ezer polgári személy fordult meg. A dokumentáció többszörös problematikája miatt a hadifoglyok számát és további sorsát illetően csak becslésekre hagyatkozhatunk.

hadifogoly tablaavatas

 Hajdú-Bihari Napló 1993. 10. 02. p. 9.

A táborok őrzésének feladatát a szovjet hadsereg és harcoló szövetségesei látták el, de maga a táborok felügyelete és a hadifogoly-kérdés teljesen a Szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD, az államigazgatás legfőbb belügyi szervezete) Hadifogoly- és Internáltügyi Csoportfőnöksége hatáskörébe tartozott.  A táborok funkciója a hadifoglyok jól őrizhető helyre történő összegyűjtése, számbavétele, egészségügyi felmérése és őrzése volt, további rendelkezésig. Legfelsőbb szinten sorsukról az NKVD vezetője, Lavrentyij Pavlovics Berija és az Állami Védelmi Bizottság és annak elnöke, a Legfelsőbb Főparancsnokság főparancsnoka, Sztálin döntött. A célra leginkább alkalmas építmények a laktanyák, uradalmi majorságok, fegy- és oktatási intézmények, kórházak voltak. Így jutott erre a sorsra a Pavillon laktanya is.

A hadifogolytáborok szörnyű körülményeiből a szabadulás leggyorsabb, egyben tömeges útja 1945. január-február folyamán nyílt, mikor az újraszerveződő honvédség és a Vörös Hadsereg kötelékében létrehozott műszaki alakulatok soraiba önkéntes jelentkezőket vettek át – utóbbiak megszervezéséről Malinovszkij marsall intézkedett, az Ideiglenes Nemzeti Kormányt nem tájékoztatva. Ennek első alakulata az I. Magyar Vasútépítő Hadosztály lett.

vasutepito tablaavatasHajdú-Bihari Napló, 1980. 02. 01 p. 1.

1944. december 27-én Debrecenben négy zászlóaljjal, önként jelentkező hadifoglyokból alakult meg az 1. vasútépítő ezred, amely 1945. január 6-án már indult a kárpátaljai Rahó – Máramarossziget körzetében lévő munkaterületére. Munkáik főként fakitermelés és -feldolgozás, vas alkatrészek gyártása, járműjavítás, hóeltakarítás voltak, igen kezdetleges körülmények és nehéz időjárási viszonyok közepette.  Ezek mértékét jelzi az ezred 40%-os embervesztesége. Az ezred tevékenységéért február 18-án megkapta a hadosztály nevet, tagjai korábbi rangjuk és kitüntetéseik viselési jogát. Kárpátalján március 27-éig tevékenykedett, közreműködve 7 híd, 7 alagút és egy pályaudvar helyreállítási munkálataiban. A hadosztályt ezután a felvidéki Losonc – Kriván térségébe irányították, majd csehszlovák területeken folytatták munkájukat – a szovjet hadsereg hadműveleti mozgását elősegítendő. A hadosztály 1945 június 15-ével beolvadt az időközben megszervezett 1. vasút- és hídépítő dandárba, amely 1945 júniusában jött létre 10 zászlóaljjal, műszaki alakulatokból. Ők lettek a későbbi 5142-es műszaki alakulat jogelődje.

1945. január 20. után, a fegyverszüneti egyezményben vállalt nyolc magyar hadosztályból Sztálin kettőt engedélyezett felállítani. Így a hadifoglyoknak az új Magyar Honvédség kötelékeibe is módja nyílt jelentkezni, az NKVD személyi ellenőrzése mellett. Ezúton mintegy 30 000 fő szabadult.

Az új Magyar Honvédség első hadosztálya a debreceni kerület 6. hadosztályaként szerveződött meg 1945. februárja folyamán, 10 479 fővel - ezek nagyobb része hadifogságból jelentkezett. Először azonban a 6. őrzászlóalj megalakítására került sor, az ekkor Debrecenben működő Ideiglenes Nemzeti Kormány védelmére. A fegyverszünet betartását felügyelő, szovjet dominanciájú Szövetséges Ellenőrző Bizottság március 4-én a hadosztály céljaira átadta a Pavilon laktanyát a Honvédelmi Minisztérium fennhatóságába, a debreceni hadifoglyok és a laktanya a 6. kerületi parancsnokság illetékességi körébe került.

6oshadosztaly emlektabla

Hajdú-Bihari Napló, 1975. április 18.

1945. április 13-án a 6. gyaloghadosztály indult hadműveleti területre: egységei Körmendig vonattal jutottak el, majd gyalogmenetben foglalták el állásaikat. A hadosztály végül a 27. hadsereg tartalékába került, nem vett részt harccselekményekben. A német kapitulációt követően gyalogmenetben tértek vissza, új hivatalos feladatuk a Bakony-hegységen átvezető vasútvonalak biztosítása volt.

Források:

  • Sz. Kürti Katalin: Ötven év a debreceni emlékszobrászat történetéből (1894-1944), Déri Múzeum Évkönyve 1977. Debrecen, p. 384-385., 1978. és artportal.hu
  • Új Barázda, 1926. 12. 22. p. 5.
  • A „lovagtermet” műemlékké kell nyilvánítani. Hajdú-Bihari Napló, 1996. 08. 05. p.15. , Vitéz Ferenc
  • Részlet a 1/2001.(I.19.) NKÖM rendeletből
  • Tamási Judit (szerk.): Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat. A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000) p. 189. és Debrecen műemlékjegyzéke, 2013. Száma: M 10994, debrecenivarosvedo.hu
  • Papp József: Debrecen város birtokkatasztere 1924-1950. Debrecen, 1997. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei, 23. p. 104–106.
  • Észak-Magyarország, 1991. 06. 05.
  • Bognár Zalán: Hadifogoly-gyűjtőtáborok Magyarországon (1944-1945). Tanulmányok a XIX-XX. századi történelemből. Budapest, 2001., gulag.hu
  • Gerhardt Éva: Adalékok a magyar hadifogoly kérdés alakulásáról a II. világháború után. A Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság. bocskaikonyvtar.hu

Képek:

  • Fotók: Csákvári Sándor, MH 5. Bocskai Lövészdandár
  • Pénzügyi palota: színezett képeslap, 1918. debrecenikepeslapok.blogspot.com