A 3-as honvéd és népfelkelő gyalogezredek történetéről két, hányattatott sorsú emlék tanúskodik. Az egyik az ezredeknek a mai Nagysándor József Laktanya falán leleplezett emléktáblája, a másik az 1940. május 29-ére felállított honvéd szobor.

 A gyalogezredek története

3 as ezredjelvenyA nagyváradi székhelyű 20. honvéd gyaloghadosztályhoz tartozó 3-as honvéd gyalogezred 1890-ben jött létre, egy ezredtörzzsel és négy tábori zászlóaljjal. Az ezred parancsnokául Petrovics Vazult nevezték ki, aki korábban a 8. gyalogezred alezredese volt. 1893. január 3-án vehették használatukba a gyalogsági laktanyát. (Ma: Nagysándor József Laktanya, Honvéd u. 1-3., Péterfia u. 58.)

A hadosztályt először 1914. július 26-án mozgósították, Stadler István ezredes parancsnoksága alatt. Augusztus 26-tól az orosz hadszíntéren: Kelet-Galíciában Halics és Rohatyn körzetében, később a Dnyeszter mentén harcoltak. Szeptember 27-étől december közepéig a Kárpátokban, a Duklai-szorosnál, 1915 februárjától Mezőlaborc–Homonna térségében folytattak védelmi harcokat. A gorlicei áttörést követően részt vettek az oroszok üldözésében Sanoktól északkeletre. Június 6-ától már az olasz harctéren küzdöttek az 1., 2., 3., 4., 6., és 8. isonzói csatákban, majd a Monte San Michele-hegyen és környékén, Doberdónál. 1916. november 25-től újra az orosz hadszíntéren, Brodytól északra harcoltak. 1917. szeptember 14-től már olasz hadszíntéren, a Monte San Gabriele-hegyet védve szenvedtek óriási veszteségeket. A 12. isonzói csata és caporettói áttörés hadműveletei idején, október 29-én a hadosztály elérte az Isonzót, majd a frontvonallal tovább vonulva 1918. január 8-án a Piavét. A piave-i fronton is kitartottak 1918. október 29-ig, a front végső összeomlásáig, majd 30-án megkezdték visszavonulást. November 14-től Villachból vasúton érkeztek haza. A 3. honvéd gyalogezred tagjai az I. világháborúban tizenhárom Arany Vitézségi Érmet érdemeltek ki. Áldozatvállalásukról bővebben ITT olvashatnak.

A 3. népfelkelő gyalogezred hadiútja különleges, mivel a népfelkelők hagyományosan a fegyveres erő kiegészítő részétnepfolkelo jelveny képezték. Feladatuk háború idején a közös hadsereg támogatása, békében a belső rend és biztonság megóvása volt. 

A 3. népfelkelő gyalogezred a tábori halotti anyakönyvek adatai alapján azonban végig harcolta az I. világháborút, kezdve 1914–1915-ben a délvidéki hadszíntéren, ahol Péterváradra rendelték, majd a szerbiai és albán területi harcok után galíciai, fehérorosz, román és újra ukrajnai fronton álltak helyt. Onnan 1917. szeptemberében vezényelték át őket az Isonzo folyó melletti olasz hadszíntérre, a Monte San Gabriele és a Banjsice-fennsík körüli harcok támogatására. 1918. júniusától augusztus végéig a Piave folyó mentén küzdöttek a hadszíntéren. Minderről bővebben ITT olvashatnak.

Az emléktábla

1923. február 8-án az egykori magyar királyi 3-as honvéd és népfelkelő gyalogezredek tisztjei és legénysége bajtársi egyesületet alakítottak, amelynek elnökéül Guha József tábornok, a népfelkelők volt parancsnokát választották. Ez alkalommal döntöttek úgy, hogy a 3-as honvédek már régebb óta tervbe vett emlékmű szobrát a népfelkelőkkel közös emléknek szánják. Ezt a célt elérni azonban hosszadalmasabbnak ígérkezett, ezért még ez év nyarán elkészíttették emléktáblájukat egykori laktanyájuk falára.

Az emléktábla alkotója Némethy László (1880. 09. 18 – 1963. 03. 28.) debreceni szobrászművész, aki 1916-ban a debreceni katonaotthonban készítette első mintáit. Ezt követően a budapesti Százados úti Művésztelepen Stróbl Alajos mellett dolgozva képezte magát. Legismertebbek a két háború közti debreceni és Debrecen környéki munkái, elsősorban hősi emlékművek (Hajdúsámson, Pallag), emléktáblák, sírszobrok (Krisztus-szobor, a Geréby család síremléke; Debreceni Köztemető).

Egyetertes 1923 08 17 p2A 3-as honvédeknek készült tábla nagyszabású avatási ünnepségét 1923. augusztus 21-én, az ezrednapon tartották, Fülöp Mihály ezredes avató beszédével. Leleplezését tábori istentisztelet előzte meg, majd a Hősök Temetőjében megemlékezés követte. A nőegyletek közreműködésével a város utcáira korzót, a Nagyerdőre katonai bemutatókkal tarkított népünnepélyt szerveztek. BelfoldiHirek 1923 08 21 p85

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az emléktáblát később, a laktanya 1943-as tatarozása idején áthelyezték a laktanya udvarába, sokáig annak belső falában, a Honvéd utcai oldalon volt, utcáról nem látható helyen.

maihely emlektabla

 

HBNaplo 1998 04 11 p2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül 1998. április 11-én, a Város Napján újra-avatási ünnepség keretében nyerte el ma ismert helyét.

A cikk folytatása ITT olvasható!